Katamarán Suli Augusztus 7-11. ötödik nap

Katamarán Suli > Hírek > Katamarán Suli Augusztus 7-11. ötödik nap

Péntek – a nap, amikor a szél ugyan tréfálkozott velünk, de mi akkor is ügyesen és vidáman zártuk a Katamarán Suli eheti kalandjait.

Egy nebuló híján, szépen, rendben, időben összejöttünk a pénteki reggelen is. Ahogy eddig mindegyik Katamarán Sulis napon, így ma is azzal kezdtünk, hogy az előző napi fényképek áttekintése során megbeszéltük a közös tapasztalatainkat, élményeinket. Persze a reggeli tornával kombinált fürcsi sem maradhatott ki az életünkből. Eszti bemelegítette a nebulókat a homokos strandon, majd Balu kijelölte a távot és „homokfutó – úszó” váltót tartottunk a kettéosztott csapatnak. Remek volt, jöhetett a tízórai kakaós csiga némi hideg tejjel. Jóképűen tekeregtek, finomak is voltak – naná, hogy felfaltuk mind.

A falatozás után gyors eligazítás keretein belül ismertettük a nap menetét, majd önálló hajófelszerelés következett. Ugye nem is kell mondanunk, hogy a négy alapcsomó, a kötelező vízi manőverek mellett a kis katamarán önerőből való felszerelése is minimális elvárás a Katamarán Suliban végző diákoktól. A srácok ügyesen megoldották a feladatot, mára nem is maradt kósza égbe szökő fock felhúzó. Napkrémezés, kulacstöltés, beöltözés előzte meg a vidám vízre szállást. Balu mester mára könnyű félszeles gyakorló pályát és békésebb hosszabb meneteket irányozott elő annak érdekében, hogy a délutáni szülői bemutatóra már minden gördülékenyen menjen.

A gyerek pocak hamar korog, így ma is időben érkeztünk az étterembe. Remek gulyásleves fogadott minket, melyet ízléstől függően sajtos, avagy mákos tészta követett. Picit csocsóztunk, pingpongoztunk, hogy az emésztésünket serkentsük, majd visszatértünk a Katamarán Suli oktató bázisára. Áttekintettük az időjárási ismereteket, megbizonyosodtunk arról, hogy a Black Jack katamarán is fel tud borulni, majd motivációs jelleggel sebességi katamarán filmeket is néztünk. Mire befejeztük, épp el is érkezett a szülői bemutató ideje.

A szél délkeleti irányból fokozatosan frissült, ami több szempontból sem kedvezett nekünk. Egyrészt ugye a kikötőnk fekvéséből adódóan ellehetetlenítette az önerős kijutást, hiszen egy kis katamaránnal egy „csőben” igen nehéz kicirkálni. Másrészt a szél erőssége kezdte elérni azt a határt, amikor tanítványaink a csökkentett vitorla felülettem sem tudnak biztonsággal haladni a Balatonon.

Szülői motoros segítséggel kihajóztunk és átvitorláztunk a homokos strandra. Terveink között a Katamarán Suliban népszerű „strand regatta” szerepelt, amivel jól szemléltethető csemetéink tudása a megjelent szeretteiknek. Sajnos mire átvitorláztunk, a szél tovább erősödött. Megmértük, és bizony olykor a húsz csomót is elérték a nyomások. Bár nagyon szerettünk volna vitorlázni a szülők előtt, azt azért mégsem vállaltuk be, hogy pont az ő szemük láttára tesszük tönkre a heti élményeket és a kis katamarán felszereléseit.

A kompromisszum az oktatói közös vitorlázás lett. Balu mester és Zacsi kapitány beült egy-egy kis katamaránba, maga mellé vették az eredeti legénységet és motoros felügyelet mellett páros versenyt vitorlázva haladtak be a védett kikötőbe. Ott közösen a gyerekekkel kivettük a katamaránokat a vízből, majd mehettünk is vissza a következő körre.

A program nagy vidámságot és tanulságokat hozott gyereknek és oktatónak egyaránt. Az utolsó fordulóra egyik kedves „RSM apukaismerősünk” is beült a gyermekei mellé, és kiváló vitorlázással Balu és Zacsi közé hozták be a kis katamaránjukat. A tervezett bemutatató vitorlázás ugyan az eredetei formájában nem valósult meg, ám vidáman és egyben értünk partot a nebulókkal.

Leszerelést követőn befaltuk az uzsira kikészített meleg szendvicseket, majd ünneplőbe öltöztünk a Katamarán Suli díjkiosztóra. Felöltöttük a hivatalos kék pólónkat és a szülőkkel közösen méltattuk a hét eseményeit. Zacsi és Balu mindeközben átadta a kis katamarán maketteket és a kiérdemelt okleveleket, majd jöhetett az elmaradhatatlan „Katamarán Suli” ugró fotó.

Örültünk, ölelkeztünk majd elbúcsúztunk egymástól. Hálás vagyok Scharf Máténak (Zacsi) Litkey Balmaznak (Balu) és Füke Eszternek, hogy ügyesen szórakoztatták, tanították és közben megóvták a ránk bízott tanítványokat. Köszönettel tartozom a nebulóknak, akik a szeles hetet remekül viselték, és türelemmel sajátították el a katamaránozás alapjait. Persze nem jöhetett volna létre ez az élmény, ha nem gondoskodik rólunk a Hajógyári Kikötő csapata, köszönet jár nekik is. Ám a legnagyobb hála mégis a szülőké, akik a legféltettebb kincseiket bízták ránk ebben a remek Katamarán Suli néven szereplő kalandban.

Fotó: Zacsi, Rozsda

Szöveg: Rozsda

2017-08-11
vissza