Katamarán Suli – augusztus 17-21.

Katamarán Suli > Média > Fotó > Katamarán Suli – augusztus 17-21.

Az első nap

Úgy tűnik az idei nyár a végletek jegyében telik el. Az előző héten közel negyven fokban izzadtak a kis kalózaink a Balatonon, ma reggelre pedig ismét a víz volt melegebb a levegőnél. De persze ez csak egy időjárási tényező, a Katamarán Suliban ettől függetlenül zajlik az élet. Reggel úszással kezdtünk, mint minden hétfőn, hiszen tudnunk kell, ki milyen vízbiztonsággal rendelkezik. Örömmel tapasztaltuk, hogy nebulóink remekül érzik magukat – afelfújható édesvízi cápák ellenére is – a tóban.

A gyors szárítkozást követően felfaltuk a helyben sütött mogyorókrémes croissant, melyet nem is hiszem, hogy van olyan gyermek, aki ne szeretne. Tele pocakkal sokkal jobban megy az ismerkedés – ez már közismert tény. Így először egymásnak, majd a Hajógyári Kikötőnek, végül, de nem utolsó sorban, a Topaz 12 gyermek katamaránoknak mutatkoztunk be. Persze, ha már biztonság – a katamarán boruláspróba sem maradhatott el, és már délután kiderült, nagyon helyesen tettük, hogy az első nap programjába beépítettük.

Bár kicsit késtünk az ebédről, ez szerencsére az étel élvezeti értékét nem befolyásolta. Tyúkhúslevest kaptunk, hozzá bolognai spagettit, melyet a legkisebbek repeta adaggal tetéztek. Elképzelni sem tudom, hova fér ennyi tészta néhány – alig nyolc esztendős – kalózba, de eltűnt bennük az biztos. Az emésztés idejét játékkal töltöttük, de fél szemmel az időjárás jelentést is bújtuk. Ebbe egy helyi békát is bevontunk, aki a katamarán ponyván lapult – ám a jószívű hercegnők visszaszállították a lakhelyére. Délután ismét a vitorlázásé volt a főszerep – és mivel úgy ítéltük meg vihar nem lesz, az összes kalózunk vízre szállt. Kezdetekben csak szerényen, a kirakott pályán robogtunk, majd persze elindultunk hódítani is. A korábban keletről fújó gyengébb szelet egy nyugati esőfelhő okozta frissülés váltotta, mely vágtatásra csábított. Mit mondjak, persze elcsábultunk, elrohantunk Tihanyba és naná, hogy sikerült elesni egy két hajóval is. Őrülten élvezték a srácaink, én ekkora vigyorral borulni ritkán látok katamarános legénységet. Sajnos a zivatar felhő sem tartott sokáig, és az időnk is fogyatkozott, így apránként visszatértünk az anyakikötőbe.

Itt a délutáni gyümölcs várt ránk, mely a leszerelés után igazán jól esett. Persze a napi értékelés sem maradhatott el, hiszen fontos a nebulók elégedettsége. Is. Mosolygós szülők társaságában csendes esőben zártuk a napot.

Szöveg, fotó: Rozsda

A második nap

Ez a nap roppant érdekesen indult – szórványos eső, 15 fokos levegő, 20 csomós szél, 28 fokos víz fogadott minket reggel. Hát nem volt egyértelmű, mihez is kezdünk ezekkel az adottságokkal. Biztos ami biztos, bemelegítésnek egy alaposat tornáztunk Luca koordinálásában, kivételesen úszás nélkül. Sonkás szendvicset kaptunk a Hajógyári étteremben tízóraira, majd a kora őszi időre való tekintettel játszottunk egy kicsit.

Persze, egy Katamarán Suliban érthető, ha a nebulók a vízre vágyakoznak, így a pöffös északi szél ellenére kimerészkedtünk a kikötő elé. Volt ám vigyorgás és sikongatás – vízen vágatás és egylábazás. A lelkesedésünk egész ebédig kitartott, és most kivételesen nagyon jól jött a forró gulyásleves. Persze a remek palacsintákról se feledkezzünk meg, hiszen a levest ők követték. Bevált gyakorlat, hogy az emésztés idejében némi játékkel töltjük az időt, a csocsó és a ping-pong megunhatatlan gyermeki szórakozás.

A kiegyenlítettebb délutáni szélben már mi is bátrabbak voltunk, felszereltük trapézzal is bátor tanulóinkat. Ha lehet, ennek még nagyobb sikere volt, mint a palacsintának. Az alapokat még a parton áttekintettük, majd Botival a vízen főpróba következett. A sikeres gyakorlatot követően lehetett csatlakozni a saját hajóban a korábban kiválasztott kormányoshoz és irány Tihany. Én is nagyon élveztem, de úgy láttam a kis katamaránok legénysége is fülig érő szájjal vágatott az északi szélben. Legnagyobb meglepetésünkre a nap is kisütött, így az olykor megmártózó legények sem dideregtek már a trapézon. Amikor kikötőbe való kihajózást rendeltem el, bizony komoly ellenállásba ütköztem. Akadt aki kerek perec megmondta, hogy még maradna, és így is tett. Ám volt olyan csemete is, aki a felborított bárkájára való hivatkozással szerzett még értékes perceket a vízen. Azt hiszem, ez így tényleg fantasztikus délután volt.

Ha nehezen is, de kiértünk a partra, ahol szépen rendben leszereltünk. Az uzsonna banán elfogyasztása közben értékeltük a napi eseményeket, és elbúcsúztunk a keddi naptól. Azaz csak szerettünk volna, mert a táborzárást csak a napirendünk jelezte, mindenki maradt velünk továbbra is. Így ráadásnak belestünk a napi fénykép összeállításba, illetve megnéztük hogy is állunk a „kicsi a rakás” játékkal. Ezzel sem volt gond – de holnap akármi is lesz, mi a Vitorlás Múzeumba megyünk délelőtt.

Szöveg, fotó: Rozsda

 

A harmadik nap

Ez egy nagyon-nagyon eseménydús nap volt, de hogy mennyire is, az csak az esti értékelés során esett le nekünk. Kezdődött egy játékos reggeli tornával, melynek igazán nagy sikere volt – még az energia minimumra törekvő kispasik körében is. Ezt követően pazar kakaós csigákkal tetéztük az amúgy is emelkedett hangulatot, hiszen ma ezt kaptuk uzsira.
A kikötőben összevont cirkáló bajnokság zajlik a táborunkkal egy időben, így abban a szerencsében is részesültünk, hogy házhoz jöttek a történelmi vitorlások – volt min ámulni. Alaposan megcsemegéztük őket, majd ha már így alakult, folytattuk a Vitorlás Múzeumban a Vitorlás étterem tetőterében. Természetesen nem csak nézelődtünk, hanem csomókat is tanultunk, sőt, kis kalózaink le is vizsgáztak belőlük. A visszaúton már verseny közben néztük meg a kecses cirkálókat és persze volt, akinek drukkoltunk is jó hangosan. És ha már a Black Jack SL-33 katamarán is a vízen várakozott, hát azt is megszálltuk.
Ebédre paradicsomlevest kaptunk melyet rakott krumpli kísért, ez is besorolható a jól sikerült ebédek közé. Délutánra ragyogó napsütésben és friss északi szélben vágtattunk ki a pályára. Egészséges önbizalmunknak köszönhetően három pályafutamot futottunk. Az olykor 15 csomó feletti frissülések még kemény próba elé állították a kicsiket, és a nem kellő súlyú egységek bizony volt, hogy elestek a száguldás közepette. Ennek ellenére a versenyt teljesítettük, és persze a parton értékeltük is, miközben az uzsi körtéket majszoltuk. Kiderült, hogy mik a további finomítandó teendők annak érdekében, hogy még ügyesebben uraljuk a csemete katamaránt. Holnapra is nagyon készülünk, amennyiben ilyen jól haladunk a tanulással, és persze az időjárás is engedi – kipróbáljuk a harmadik, bőszeles vitorláinkat is.

Szöveg, fotó: Rozsda

A negyedik nap

Augusztus 20. ide vagy oda, a Katamarán Suliban nem áll meg az élet. Sőt, most hogy a Hajógyári Kikötőben Összevont Cirkáló Bajnokság zajlik, illetve a 2. Boatshow is kezd formát öltetni, nem unatkozunk egy percet sem. Van itt már szép autó és motoros, és persze sokat sejtető, de még zárt sátrak. Az unalom pedig ez eddig sem volt jellemző ránk.

Kora reggel játékos Luca tornával kezdtük a napot. Sajnos az időjárás, – azaz a konkrétan alig húsz fokos levegő hőmérséklete – nem tette lehetővé az úszást. Futás, gimnasztika és fogócska is szerepelt a programban, melyet a sajtos szendvics követett. Nem csak a levegőt, de a víz hőmérsékletét is figyeljük, illetve szél erejére is tekintettel vagyunk. Ennek a hármas vizsgálatnak lett az eredménye a döntés, mely szerint délelőtt Kalandpark lett a program.

A motoros közlekedésről azért nem mondtunk le, annak ellenére, hogy fröcsi és hullám akadt derekasan. A tihanyi Kalandsziget már szinte Katamarán Suli második bázisnak tekinthető, mivel minden héten itt töltünk egy-egy napot. Sok szeretettel fogadtak minket, és mivel 140 cm alatt is voltunk, két csapatra szakadtunk. A kicsik Botival a kezdő pályán, a nagyok Lucával a haladó részen tették próbára bátorságukat és ügyességüket. Magam a kusza és sérülékeny végtagjaimnak köszönhetően maradtam a földön a fényképezővel. Öröm nézni a csibész kalózainkat, magabiztosan, olykor már túl lazán is szaladgálnak a lombok között. Minden kaland véget ér egyszer, így visszatértünk az anya kikötőbe és megebédeltünk. A „Katamarán Suli legfinomabb levese” címet elnyert tárkonyos csirkeragú levest ettük, hozzá a messze nem ilyen népszerű lencsefőzelékkel.

A fincsi és laktató ebédet követően felszereltünk és kilopakodtunk a vízre. A levegő alig lett melegebb, ám a szél kiegyensúlyozottabbá vált, így ha fokozatosan is, de minden hajónk vízre került. A katamarán csapatunk nem csak egyre ügyesebb, de olykor nagyon vakmerő is. Bence, a nagyobbik, addig kísérletezett az egy lábon való haladással, míg esés lett belőle. Nem voltam boldog – és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Persze ma a kicsik is kihúzták a gyufát. Bár imádom, mikor hárman kuporognak egy fedélzeten, de mégis jobban örülök, ha a pályán maradnak és nem barangolnak magukban. De ez legyen a legnagyobb bajunk.

A partra érkezést követően az éhes siserehad felfalta a reggeli maradékait is, illetve az uzsonna müzli szeletek is eltűntek a feneketlen gyermek bendőben. Ezt követően szokás szerint értékeltük a napi eseményeket, majd kidaruztuk a Black Jack katamarán. Na, ennek mekkora sikere volt, azt nem kell részleteznem. Hiszen előtte vonta volt, majd közös hajómosás volt a program. Szinte meghatódtam, annyira jól esett a kis kalózainkkal együtt súrolni a Fekete Szerelmünket. Meg is leptük egymást egy ajcsi programmal. Megbeszéltük, hogy ma ébren maradunk és együtt megtekintjük a tűzijátékot. Izgi lesz.

Szöveg, fotó: Rozsda

Az ötödik nap

Minden jó, ha a vége jó – tarja a mondás. Valahogy így voltunk mi is ezzel a nappal, hiszen péntek révén ez a Katamarán Suli záró napja is egyben. Közkívánatra úszásmentes játékos tornával kezdtük a reggelt, amit különösen izgalmassá tett a kiállítási környezet a Hajógyárban. Luca, jó szokásához híven, megizzasztotta a Katamarán Suli növendékeit, akik ezt követően fincsi reggelit kaptak. Talán nem kell részleteznem, milyen népszerűségnek örven a gyermekek körében a lekváros fánk – nos, bizony ez volt ma tízóraira.

Amint a ráadás mennyiséget is befaltuk közösen, jöhetett a felszerelés és a kihajózás. Felénk a jó munkáért elismerés jár, ami jelen esetben bőszeles vitorlában öltött testet. Felszereltük a rátermett legényeknek, és némi oktatást követően száguldottunk is vele. Mit mondjak – irigyeltem a nebulóinkat. A remek napot ízletes ebéddel tarkítottuk, Dani és csapata mára gyümölcslevest, illetve rántott csirke mellet szolgált fel nekünk rizibizivel. Az ilyen ínycsiklandozó menük valahogy mindig elfogynak – nem is értem.

Pici játék szünetet követően siettük vissza a vízre, hiszen a hét utolsó napja révén bemutatót is tartottunk kis kalózaink szüleinek. Magam is büszkeséggel néztem a Katamarán Suli tanítványait, hova is jutottak egy hét alatt. Nem csak hogy ügyesen felszerelték a hajókat, de fordultak, perdültek, oda álltak a motoroshoz és a rátermettebbek a bőszeles vitorlával is egyre eredményesebben bántak. Fantasztikus és felemelő érzés volt. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen míg reggel olykor fáztak a gyerekek a bő tíz csomós szélben, délután a napsütés már gondoskodott a fűtésükről.

Délután táborzáró ceremónia következett. Átbeszéltük a hét eseményeit, ünneplőbe öltöztettük testünk és lelkünk, majd átadásra kerültek a csapatpólók és az oklevelek. Rengeteg örömet, sok értékes gyermeket és vidám pillanatot hozott ez a hét. Hálás vagyok a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket. Köszönöm a kis kalózainknak a türelmet és a kitartást, amit a sportág és a katamarán megismerése során tanúsítottak. Végül, de nem utolsó sorban roppant hálás vagyok a Hajógyárnak és az oktatótársaimnak, akik nélkül ez a remek kaland nem is jöhetett volna létre.

Folytatása következik.

Szöveg, fotó: Rozsda

2015-08-17
vissza