Csütörtök – mikor a cápaváltó, a csomókkal való ismerkedés és a túrófánk ideje érkezett el a Katamarán Suliba.
A reggel döbbenetesen indult – Zacsi, az „érkezési ellenőr” és mellette a „fekvőtámasz kvóta felelőse” is, 7.55-ig fokozott izgalommal tépelődött a Katamarán Suliban. „Talán csak nem hajtottuk meg nagyon a csemetéket?” – „Esetleg a negyedik napra ennyire elfáradtak?” – ilyen és hasonló tétova gondolatok cikáztak át gömbölyű fején, de mire a kétely felemésztette volna kobakját, a nebulóink mind egy szálig megérkeztek. Pontban nyolcra teljes volt a létszám.
Ha már ilyen szépen összejöttünk át is tekintettük az előző napi felvételeket, majd közkívántra a reggeli bemelegítést már a beachen tartotta Eszti. Ha már ott voltunk, természetesen úsztak is fiatalok egy nagyot. Partra érve 2 csapatra osztottuk őket és indulhatott a Katamarán Suliban nagy hagyományokkal bíró „cápaváltó. Ez a verseny is nagyon izgi volt, mivel majdnem a befutóig fej-fej mellett haladt a két csapat. Az oktatók nagy örömére az energiáikból is leadtak egy keveset.
A felfrissült nebulók ezt követően átöltöztek száraz rucikba és célba vették az éttermet ahol bundás kenyér várta őket, tejföllel és sajttal. Az érzékeny pocakkal bírók kaptak felvágottat és zöldséget is, már csak az elégedettség kedvéért.
Megtöltött bendővel tértünk vissza a Katamarán Suliba és újra osztottuk a csapatokat. Reggel a srácaink számára új, de az oktatók részére már ismerős arccal bővültünk. Egy tanítványunk eddig nem tudott csatlakozni hozzánk – betegsége okán, – de ma végre megtette, – soha jobbkor. A rapid ismerkedést követően, mindenki már önállóan szerelte fel a kis katamaránját. Gyors öltözés, napkrémezés és kulacstöltés után már indultunk is a vízre.
A szokás bemelegítő körök után mentünk hosszúakat majd egy újratűzött pályán gyakoroltuk a manővereket. A sok-sok gyakorlásnak meglett a gyümölcse. Diákjaink lassan tökéletesen irányítják a kis katamaránokat a Balaton hullámain. Emelve a hangulatot, és változatossá téve a gyakorlatokat, beszórtuk úszó kellékeinket a tóba. Majdan ezek összegyűjtése révén gyakorolhatták az ifjak, miként lehet „társaikat” is kimenteni a vízből. Tanulságos volt a „halászat” eredménye.
A vízből mentések után időben értünk ki a partra, és elfogyasztottuk a mindenki által várt ebédet. A mai menü hideg őszibarackkrém leves volt, a második pedig csirkepaprikás nokedlival. A mai gyümölcsleves csábító neve és színe ellenére nem nyerte el maradéktalanul nebulóink ízlését. Ebéd után hosszabb pihenő várt a gyerekekre mivel az időjárás ellenünk játszott. A levegő felmelegedett és a szél is elállt.
A pingpong és a csocsó után Balu mester úgy ítélte meg, itt az ideje a legfontosabb csomók tanulmányozásának. A legügyesebbek már a mai napon levizsgáztak a négy alapcsomóból, míg mások ezt holnapra hagyták. Levezető jelleggel jutalomstrandolást kaptak a csomó mesterei, majd mire végeztünk, a szél is megérkezett.
Délután a hosszabb menetekre fektettük a hangsúlyt, ami nagyon ügyesen ment a gyerekeknek. A motorosig igazi verseny alakult ki közöttük. A menetek szünetében fürdettük is a gyerekeket nehogy ez a nagy meleg megártson nekik. Az idő gyorsan elrepült ezért Balu mester vezetésével partra tereltük kis nyájunkat.
A csapat gyorsan leszerelt, átöltözött és az étterembe rohant egy finom uzsonna reményében. Nem is csalódtak, mindenki megkapta a túrófánkjait, persze a fincsi eperlekvárral. Szó szerint remek szájízzel értékeltük a napot mielőtt haza engedtük kiváló tanítványainkat.
Fotó: Zacsi, Balu
Szöveg: Zacsi, Rozsda
