Minden jó, ha a vége jó – tartja a mondás. Valahogy így voltunk mi is ezzel a nappal, hiszen péntek révén ez a Katamarán Suli záró napja is egyben. Közkívánatra úszásmentes játékos tornával kezdtük a reggelt, amit különösen izgalmassá tett a kiállítási környezet a Hajógyárban. Luca, jó szokásához híven, megizzasztotta a Katamarán Suli növendékeit, akik ezt követően fincsi reggelit kaptak. Talán nem kell részleteznem, milyen népszerűségnek örven a gyermekek körében a lekváros fánk – nos, bizony ez volt ma tízóraira.
Amint a ráadás mennyiséget is befaltuk közösen, jöhetett a felszerelés és a kihajózás. Felénk a jó munkáért elismerés jár, ami jelen esetben bőszeles vitorlában öltött testet. Felszereltük a rátermett legényeknek, és némi oktatást követően száguldottunk is vele. Mit mondjak – irigyeltem a nebulóinkat. A remek napot ízletes ebéddel tarkítottuk, Dani és csapata mára gyümölcslevest, illetve rántott csirke mellet szolgált fel nekünk rizibizivel. Az ilyen ínycsiklandozó menük valahogy mindig elfogynak – nem is értem.
Pici játék szünetet követően siettük vissza a vízre, hiszen a hét utolsó napja révén bemutatót is tartottunk kis kalózaink szüleinek. Magam is büszkeséggel néztem a Katamarán Suli tanítványait, hova is jutottak egy hét alatt. Nem csak hogy ügyesen felszerelték a hajókat, de fordultak, perdültek, oda álltak a motoroshoz és a rátermettebbek a bőszeles vitorlával is egyre eredményesebben bántak. Fantasztikus és felemelő érzés volt. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hiszen míg reggel olykor fáztak a gyerekek a bő tíz csomós szélben, délután a napsütés már gondoskodott a fűtésükről.
Délután táborzáró ceremónia következett. Átbeszéltük a hét eseményeit, ünneplőbe öltöztettük testünk és lelkünk, majd átadásra kerültek a csapatpólók és az oklevelek. Rengeteg örömet, sok értékes gyermeket és vidám pillanatot hozott ez a hét. Hálás vagyok a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket. Köszönöm a kis kalózainknak a türelmet és a kitartást, amit a sportág és a katamarán megismerése során tanúsítottak. Végül, de nem utolsó sorban roppant hálás vagyok a Hajógyárnak és az oktatótársaimnak, akik nélkül ez a remek kaland nem is jöhetett volna létre.
Folytatása következik.
Szöveg, fotó: Rozsda
