Közel hatvan gyerek, több száz fénykép és mosoly hegyek – véget ért az első szezon a Katamarán Suli életében. A Black Jack SL-33 katamarán csapata által életre hívott vitorlás iskolában egész nyáron fergeteges hangulatban zajlott a többtestű utánpótlás nevelés.
A Team Black Jack 2013 őszén alakult, és elsődleges célja az SL-33 katamaránnal való ismerkedés és sikeres versenyzés volt. Ám az már az első szezonban, 2014-ben kiderült, hogy az alapigazság itt is működik – a vízen töltött órák száma alapvetően befolyásolja a felkészültséget. Igen ám, de ehhez elszánt, képzett, időt és energiát nem sajnáló személyzet szükségeltetik, – és ekkor jött a szomorú felismerés: hazánkban a katamarán utánpótlás nevelés enyhén szólva is komoly lemaradásokkal bír, pláne a nemzetközi mezőnyhöz viszonyítva.
A felismerést tettek követték, és a 2015-ös Budapest Boat Show keretei között már be is mutatkozott a Katamarán Suli. Az ISAF által is ajánlott Topaz 12 típusú utánpótlás nevelő hajók kiváló választásnak bizonyultak a Suliban. Már a parton is vonzó játékszerként tükröződtek a bárkák a csillogó gyermeki szemekben, ám az igazi varázslat mégis a vízen történt. A Hajógyári Kikötőben majd öt héten át közel hatvan gyermek ismerkedett meg a sportág alapjaival, a két testen való vitorlázás szépségeivel, illetve a Black Jack SL-33 katamaránnal.
Az első év elképzeléseit sikerült bőven túlszárnyalni. Nem csak a résztvevők létszámában, de a tehetségek felkutatásában is eredményesnek bizonyult a Katamarán Suli. A tábor nem véletlenül kapta meg az elsők között a Magyar Vitorlás Szövetség minősítését, hiszen új hajóparkkal, jó minőségű eszközökkel és kiváló oktatókkal valósult meg a képzés. A trapéz mellényeket a Musto szállította, míg a mentőmellényeket és a lycrákat a Zhik-nak köszönhetjük. A suliban három tanulónként jutott egy oktatói felügyelet a csemetékre, és akik a helyben alvást választották is kaptak két felnőttet, akik az álmaikra vigyáztak. Mindez a megújult, közel nyolc hektáron elterülő csodaszép Hajógyári Kikötőben valósult meg. A beszámoló azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk meg a Vitorlás Múzeumot, mely minden táborozó emlékeiben mély nyomot hagyott. És persze ide kell sorolnunk a tihanyi Kalandszigetet is, ahol az erdő fái között lebegve, kacagva szereztünk egymásnak kellemes pillanatokat.
Szeretném megköszönni – a Katamarán Suli csapata nevében – a szülőknek a bizalmat, a gyermekeiknek a lelkesedést, a türelmet és sok vidámságot, amiben részesítettek minket. Remélem, hogy az arra elszántakkal már ősszel, a többiekkel pedig jövőre ismét találkozunk a Katamarán Suli táboraiban.
Mert valami elkezdődött.
Szöveg, fotó: Rozsda
