Ez a nap is eljött – péntek, a vizsgák és a szülői bemutató napja. Az egész héten tartó őszi idő nem hazudtolta meg magát – mára is szemerkélő eső, ám de frissülő szél várt minket a kikötőben. A hangulatot fokozandó úszás helyett is reggeli Luca torna nyitotta a napot, majd a helyben sütött fánk hegyek fokozták a csemete mosolyt az arcokon. A bőséges reggeli után öltözés, szerelés és rapid eligazítás várta a katamarán kalózokat. Pontosítottuk a délelőtti programot és a hátra lévő vizsgák feladatait. A csomók ismereteiről már tegnap bizonyságot adtak kis kedvenceink, így mára az elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok bemutatása maradt. No és persze közkívánatra egy kis versengés is belefért az ebédig tartó terminusba.
A kalózok fordultak, perdültek, illetve egyesével szépen oda is parkoltak a motoroshoz. Ezzel nem volt nagy gond, ügyesen megoldották. A pályaversenyzéssel azonban már akadtak nehézségek, hiszen ez már folyamatos és összetett koncentrációt igényelt. Volna. Ám lelkesedéssel sok minden pótolható. Akadt, aki a vitorlázó tudást a mezei szótár teljes portfóliójának felemlegetésével próbálta pótolni, és akadt, aki apa hőstetteivel gyorsította a hajót. Tény, a szél megjelenésével véget értek az alibizés lehetőségei, és elérkezett a bizonyítás pillanata.
A táborzáró napon nem is lehetne más az ebéd, mint gyümölcsleves és rántott csirkemell rizibizivel. Oktatói tapasztalataink alapján a reggeli fánk mellett ez a menü vezeti a táboros ebédről slágerlistákat. A finom falatok mellé az ég is kiderült és olykor a napocska is ránk kacsintott. Na, ez már igen.
A fincsi ebédet követően a bemutató következett, mely során a szülőket motorosokba pakoltuk és megmutattuk nekik mit is tudunk már a katamaránokról. Az időjárás is összeszedte magát a nagy alkalomra és ragyog napsütéssel, és frissülő keleti széllel kedveskedett nekünk. Mi pedig éltünk a lehetőséggel és egyre távolabb merészkedtünk a parttól. Az élvezkedést csak egy-egy apró figyelem elterelő akció zavarta meg, úgy mint sikló felfedezése, vagy az evező lapát elvesztése. Ám ahogy az már lenni szokott, a napsütés, a friss szél és a lelkes gyermeksereg bearanyozta a hetünk záró eseményét. A partra érkezést követően leszereltünk, elpakoltunk és felöltöztünk a díjkiosztóhoz. Az oktatók méltatták a katamarán nebulók teljesítményét, majd a csemetéink átvehették a megérdemelt elismeréseiket.
Egy ilyen hét után mindig elgondolkozom – mennyire nagyszerű is az élet. A természetközeli állapot, a gyermeki naivitás és őszinte gondolkodás szinte terápiás jelleggel hat napjaink átpolitizált hétköznapjaira. Igazából hálás vagyok a kalózainknak a felejthetetlen élményekért.
Szöveg, fotó: Rozsda
