Hétfő – a nap, amikor egy újabb fantasztikus csemetehad foglalta el a Katamarán Suli bázisát Balatonfüreden.
A hét első napja mindig izgalmasan alakul a Katamarán Suliban, hiszen ilyenkor derül ki, milyen csemeték lesznek velünk a héten. Nos, már most elárulhatjuk, a héten sem lesz panaszra okunk. Lelkes, kedves motivált kis csapat jött össze, akikkel már az első nap is remekül alakult.
Reggel az ismerkedés jegyében telt el, bemutatkoztunk egymásnak és a kikötőnek, illetve letudtuk a kötelező adminisztratív teendőket. Átbeszéltük a kikötői rendet, a kötelező óvintézkedéseket és végig próbáltuk a Katamarán Suli minden védőruházatát, – jó szokásunk szerint a legkisebb nebulónk segítségével. Mire végeztünk, az uzsonna is elkészült, fincsi virslik vártak minket mustárral és persze friss kenyérrel, limonádéval.
Uzsi után először elméletben, majd gyakorlatban is áttekintettük a kis katamaránunk felépítését. Nagy lelkesedésünkben fel is szereltünk egyet közösen, nem is sikerült rosszul. Persze akadtak olyan nebulók is, akiknek még elkalandozott a figyelme, őket nevelő célzatú fekvőtámaszokkal vezettük a helyes útra. Amint a bárka elkészült, következhetett az úszáspróba.
Ezt mindig élesben teszteljük, hiszen mind a tanulóknak, mind az oktatóknak nem árt tisztában lenni azzal, mit is várhatnak el egymástól a vízben. Felöltöttük a mentőmellényeket, a lycra mellényeiket, illetve Eszter gondoskodásának köszönhetően napkrém is került a gyermeki pofikra – majd irányba vettük a Balatont. Egy adott távolságra motorosról lerakott jelet kellet úszva megkerülniük a srácainknak. A hétvégi szélvihar hatására egészen frissítő hatású vízben sikerült teljesíteni a kihívásokat, így jöhetett a következő kaland. Elosztottuk a nebulókat és mindenki felszerelhette a maga katamaránját. Függetlenül attól, hogy van visszatérő tanítványunk, erre a műveletre Zacsi azért kiemelt figyelmet szentelt. Miután a vitorlák sikerrel kúsztak fel az árbocokra, és az alapvető elméletet is áttekintettük, jöhetett a várva várt ebéd. A mai menü zöldborsó krémleves volt,l melyet bolognai spagetti kísért. Ez igen jó ötlet volt, mert a héten sajnos csak a második fogásnak volt felhőtlen sikere. Az ínyencek közös jegeskávé elfogyasztását követően csatlakoztak a szórakozó szekciókhoz. Pingpong, csocsó és kiváló társas játékok biztosították a szieszta idejére a hangulatot.
Miután kiváló délkeleti szél fújt, az első nap ellenére nem haboztunk, és vízre szálltunk. Minden hajót bevetettünk, mert úgy tűnt, a lelkesedés és az elszántság átsegíti nebulóinkat a kezdeti nehézségeken. Bár a kikötőből való szembeszeles kijutáshoz az evező aktív közreműködésére volt szükség, a nyílt vízen már felszabadultan szeltük a habokat. Eleinte csak félszeles pályán mentünk perdülésekkel a jeleknél, majd felbátorodtunk. A motoros követése révén egyre messzebbre merészkedtünk, és észrevétlenül cirkáltunk egészen Tihany elé. A kis kormányosok ügyesen követték le a rádión adott iránymutatásokat, így senki nem maradozott le a flottából. Amint kialakult a biztos hajóvezetés, az iránytartás, máris elővettük a „Zacsi pacsi” gyakorlatot. A kis katamaránokkal olyan közel kellett elmenni a motoros mellet, hogy a legénység egy tagja pacsit tudjon adni Zacsi kollégánknak. Az első körben még akadtak nehézségek, és Zacsi is tréfálkozott velük néha. Ám a harmadik alkalomra hibátlanul sikerült a feladat, elismerés érte a tanítványoknak.
Felénk az első nap szinte kötelező eleme az úszáspróba mellett a borulási gyakorlat is. Ebben önerőből kell felborítania, majd visszaállítani a legénységeknek a kis katamaránjukat. A gyakorlat során a jövő kalózai egyrészt vízbiztonságot szereznek, másrész meggyőzhetik az oktatókat, hogy jól sikerült a csapatleosztás is. Izgalmas perceink voltak, hiszen megesett, hogy az egyik csapatunknak csak a harmadik próbálkozásra sikerült vízbe vinnie a bárkáját, de olyan helyzet is akadt, ahol a kis katamarán szökött el a srácok elől. Ám végül mindenki sikerrel vette az akadályokat, nyugodt lelkiismerettel mehettünk ki a partra leszerelni és uzsonnázni.
Friss gyümölcsök – sárgadinnye banán, alma – vártak ránk, de hamar befaltuk őket, majd értékeltük a napot. Visszajeleztünk egymásnak, mik voltak a kellemes pillanatok, és átbeszéltük, mi is az amin változtassunk. Mire végeztünk, a szülők is eljöttek tanítványainkért, így búcsút intettünk egymásnak.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Rozsda és Eszter
