Szerda – amikor a strand és a homokvár rivalizált a katamaránokkal a nebulóink kegyeiért.
Meleg napnak néztünk elébe, az időjósok nem sok szélmozgással bíztattak mára minket. A csuda vigye el, igazuk is lett. A reggel hagyományosan a „just in time” jegyében indult, 7.55-8.00 között érkezet meg a katamarán had.
Kímélendő a gyermeki immunrendszert, no és persze az időjárási előrejelzésre való tekintettel a srácok nagy örömére ma kihagytuk a reggeli úszást. Ezt követően némi csapatszervezés után felszereltük hajókat, hogy a reggeli keleti szélben vitorlázhassunk, amennyit csak lehet. Diákjaink a hét közepére már majdnem tökéletesen szerelték fel mini katamaránjaikat, oktatóik legnagyobb örömömre. Mivel a mini kalózok remekül haladnak a tanulásban is, a parton a bőszeles vitorla fel és lehúzását, használatát is át tudtuk tekinteni az uzsi előtt. Sajnos csak utólag derült ki, hogy annyira kevés szél jutott mára, hogy a tanultakat nem tudtuk még kamatoztatni. A sikeres képzés és hajó felszerelést követően az éhes pocakokkal toppantunk be az étterembe, ahol már friss rántotta várt minket. A Katamarán Suli hagyományainak megfelelően csocsó és pingpong kísérte a reggelit, majd felöltöztettük nebulóinkat és már indultunk is a vízre.
A szél sajnos nem volt túl erős ezért a kikötőből csak evezve tudtak kijutni a mini vitorlázók. Nem akkora baj ezt, olykor biza ezt a tevékenységet is gyakorolni kell. A mai félszeles pályán mentünk pár bemelegítő kört, fordultunk, perdültünk, majd jöhettek a hosszabb menetek is. Mire újra visszaértünk a kis pályánkra nagyon legyengült a szél, ezért csináltunk nekik egy háromszöget, amiben hajós kidobóst játszottunk. Remek móka volt. Majd újra tanulás következett, gyakoroltuk a vízből mentést és a motoroshoz állást is. Ebéd előtt nem sokkal partra tereltük a hajósainkat, gyors sólyázás és átöltözés után pedig megtámadtuk a kikötő éttermét.
A változatosság kedvéért a mai ebéd egy fogásból állt. Ez egy érdekes, de annál finomabb étel a húsos rakott tészta jutott nekünk. Ebéd után árnyékos szieszta következett, melyet oktató film követett. Mára az aktuálisan az időjáráshoz kapcsolódó tananyagot tekintettük át, majd az elmarad csomó vizsgákat bonyolítottuk az árnyékban. A jutalom sem maradhatott el, délutáni szabadon választott programot kaptak a kis vitorlázók. Volt, aki csomókat gyakorolt egymáson, az akciót hol nyögés, hol halk sikoly kísérte. Voltak, akik pingpongoztak, ott sem lehetett csendkirályozni, ezt ugye nem kell magyarázni, De a csocsó is látványos szerepet kapott a nem csendes szabadidős tevékenységek között. Meglepetésre akadt egy strand szökevény ötös különítmény, akik elszöktek a strandra. Ám azzal nem számoltak, hogy a szemfüles oktatónk hamar észreveszi őket és megtalálja a módját a helyes irányba való terelésnek. A fekvőtámasz mennyiségéből ítélve ez egy emlékezetes kaland volt a szökevény falkának.
Ám a szándék megértő fülekre talált, és közkívánatra ismét a homokos parton találtuk magunkat. A „fantasztikus ötös” szabadcsapat persze ismét kitalált egy új játékot. Ennek a lényege hogy a szörfdeszkára egy hosszú kötelet kötöttek. A deszkára egyikük ráfeküdt és maradék négy meg húzta őt a sekély vízbe. És ez ment egy órán keresztül – az ősi orosz hajó vontatókat megszégyenítő elszántsággal. Van az a helyzet, amikor nem is baj, ha nincs szél, jó az, ha gyerek maradhat a gyermek.
A strandról visszafelé jövet leszereltük a katamaránokat, majd szárazba öltözés után megtámadtuk az éttermet ahol mindenki elfogyasztotta a mai finom tejberizs adagját. Ez mindig nagy siker, köszönjük. Jól lakottan értékeltük a nap eseményeit majd a jobb szél reményében elváltunk.
Szöveg: Zacsi és Rozsda
Fotó (telefon): Zacsi, Eszter
