Szél Kálmán is szereti a Katamarán Sulit – ez már tény. Az utolsó napra maradt eleve a tematika szerint is a trapézolás elsajátítása a nebulóknak. Hogy-hogy nem, hát pont erre a napra kaptunk kellemes kifújt keleti szelet ajándékba, amit ki is használtunk. Ennek megfelelően a reggeli Luca tornát és úszást követően felszereltük a csipetnyi katamaránokat, és vágtattunk is ki a vízre. Első körben Botival trapézoltak a vállalkozó kedvű nebulók, majd visszatérve a saját párjukhoz, velük is hasítottak a dróton lógva. Külső szemlélőnek is szívderítő látvány volt, de a képek szerint a legényeknek is tetszett a kaland. Ezt követően a vizsgák következtek, gyakorlat, elmélet, illetve csomóismeret tárgyakból. Volt, hogy rezgett a léc, de mire elérkezett az ebéd ideje, mindenki sikeresen tudta le a vizsga izgalmait.
Az ünnepi ebédet követően a szülőké volt a szerep. Délután kettő és négy óra között egy igazán partközeli pályán hajózva mutattuk meg nekik a heti tanultakat, olykor – olykor izgalmas pillanatokat szerezve nekik is. Szerepelt a bemutatóban vízből mentés épp úgy, mint perdülés, fordulás avagy hajó visszaállítása is. A sikeres bemutató után – ahogy az már lenni szokott – a díjkiosztó következett. Minden frissen végzett Katamarán Sulis nebuló az alkalomhoz illő csapat pólóban vette át jól megérdemelt elismeréseit.
Mit is mondhatnék – remek hét volt, büszke vagyok a csemetékre, és be kell vallanom, mi magunk oktatók is nagyon élveztük. Úgy tűnik, végre valami elkezdődött a katamarán utánpótlás területen is.
Szöveg, fotó: Rozsda
Az ötödik nap képei felkerültek a galériánkba is!