Mit is mondhatnánk… az időjárás előrejelző kollégák, akárhol is vannak, a héten jelentkezhetnek nálunk egy jutalom müzli szeletért 🙂 Fantasztikus napunk volt, nem mondtunk csütörtököt.
A hidegfront elvonulását követően kellemes, ám nem tikkasztó meleg köszöntött ma ránk. Kihasználva a remek időt, hamar túlestünk a reggeli tornán, felszereltük a hajókat, illetve megjavítottuk, ami a tegnapi csapatásban eltört, elszakadt és gyorsan vízre is szálltunk.
Sajnos a szél ereje nem kényeztetett el minket, de azért sikerült párszor bejárni a háromszög pályát, amin már a csini fekete kis gennakerek is előkerültek.
Mára is jutott vidámság, a fiataljaink kis színes labdákat „vízből mentettek” és hoztak vissza a motorosba, hiszen ez is az egyik heti „vizsgafeladat”. Gyorsan elrepült a délelőtt, így visszatértünk a partra ebédelni. Gulyásleves és szilvás gombóc került ma a pocakokba, mondanunk sem kell minden elfogyott az utolsó szemig.
A csendes pihenőben leteszteltük a társaság csomókötési tudományát. Sorra mutatták be a négy kötelező alap csomót, ami el kellett sajátítatni a héten. A rutinosak mindezt csukott szemmel, a hátuk mögött teljesítették.
A szellemi kihívásokat lezárandó némi vízi csata alakult ki a sólyán, ami egy kicsit túl hangosra sikeredett – elnézést kell kérnünk a kikötő lakóktól. Ha már vizesek voltunk, sebesen felszereltünk és kihajózásra kész állapotba hoztuk a mini katamarán flottát.
Délután még egy gyors csoport újraosztás is lezajlott annak érdekében, hogy mindenkinek a kedvére tegyünk, – kipróbálhattak a srácok más méretű katamaránokat és más nemű legénységet is.
A délutáni szél továbbra sem kényeztetett minket, de ismét elég volt, hogy a kis szeles hajóvezető tudásunkat tovább csiszoljuk. A többtestű hajók egyik kiváló tulajdonsága, hogy a legkisebb szellő is elég nekik ahhoz, hogy élvezetes legyen vele a közlekedés. Nos, ilyenkor bizony fontos a finom csapatmozgás, valamint a kevés kormánymozdulat.
Tekintve hogy mégis csak nyári szünet van és a társaság energiával teli, a koncentráció nem mindig sikerül túl sokáig, ám azért egyre kevesebbszer zökkennek ki a srácok a vitorlázó szerepkörből. Egy gyors jutalom pancsolás a hajókról még pont belefért mielőtt visszatértünk a kikötőbe.
Haza úton a legkisebbekkel közösen felfedeztünk egy eddig ismeretlen pióca fajt, ami a hínárokról a hajóra átmászva megtudja enni a műanyagalkatrészeket, vagy akár az óvatlan legénységet is 🙂
A nap végére gyors hajóelpakolást követően gyümölcs majszolás következett, majd értékeléssel zártuk a napot. Ha minden úgy megy, mint eddig, holnap katalógus időben zárhatjuk a tábort, és megmutathatjuk a szülőknek, mit is tanultunk a héten.
Szöveg: Lovi és Rozsda
Fotó: Marci, Miki, Rozsda
