23 fokos víz, 14 fokos levegő, gyenge eső – hmm, ööö izééé, szóval enyhe őszi Katamarán Suli nap várt ránk ezekkel a paraméterekkel. Talán érthető, de most nem úsztunk a csemetékkel, ám a testnevelésre szánt időt természetesen a tornaóra keretein belül hasznosítottuk. A megéhezett kalóz bendők ma sajtos szendvicset kaptak tízóraira, melyhez Kollmann András „A Vitorlázó” című Litkey Farkasról készített dokumentum filmje szolgált aláfestésként. Eközben persze felkutattuk a Hajógyári Kikötőben rejlő meleg ruházatokat is, és amint egy kicsi alább hagyott az eső, már ki is vitorláztunk a jóképű csemete katamaránokkal.
Léna mai vízi menetrendje szerint a motoroshoz állást írta elő, melyet a palántáink sikerrel tejesítettek. Ezt követően a leálló szélben – de már eső nélkül – szerény futamot rendezett a Katamarán Suli elszánt kalózainak, melyet a vízirendőrség is nagy szeretettel követett nyomon. A délelőtt hamar elszaladt, ezért sietősen érkeztünk a kikötőbe, majd az étterembe. Dani és csapata ma a Balatonfüreden méltán világhírű tárkonyos csirkeragú levesével várt minket. Eddig is jókat falatoztunk belőle, de most került először arra sor, hogy a repetáért sor és bonyodalom alakult ki, a konyha és a szülőpótló oktatók nagy örömére. A leves totális elpusztítását követően maradt energia lencsefőzelékre is, bár olykor úgy láttam, hogy a benne lapuló virsli már nem fért el a pocakokba.
Az étkezést követően csapatépítő szellemi játék következett, mely állítólag az emésztésre is kiemelten jó hatással van. Persze azért biztos, ami biztos a kilapított ping-pong lasztikat is pótoltuk, majd szél hiányában újabb közösségi játékba kezdtünk. A korábban nagy sikert aratott futkosós zászlós rablós stratégia játékot vettük fel a palettára, melyet egy emberként ünnepelt a csemetehad. A szél csak nem frissült vissza, így bár hasznosan, de mégis csak a parton telt a délután. Tudom, hogy trapézolni igazán a víz felett, erős szélben az igazi, de ennek hiányában kénytelenek voltunk a parton átvenni az alapokat. Ugye főleg a férfi neműek számára bír felejthetetlen élménnyel a trapéz mellény nem megfelelő viselete – ezt most jobban nem is részletezem. Egyes hím tanoncok arckifejezése úgyis minden szónál többet ér. A jól megérdemelt munkát követően csomó vizsga, majd az érte járó cerbona jutalom falatok következtek. Végül érzékeny búcsút vettünk egymástól és a negyedik naptól.
Szöveg, fotó: Rozsda