Az első nap
Az újabb hét újabb kedves csemetéket hozott a Katamarán Suli életébe. Végre helyreállt a fiú leány arány is, hiszen épp felesben jelentek meg a fiatalok a táborban. A szokásos hét eleji ismerkedős megbeszélést követően úszás felmérés következett. Mind nekünk, mind a srácoknak fontos, hogy kölcsönösen képben legyünk egymás képességeivel. A teszt sikerrel zárult, most is minden kis kalózunk tisztességgel teljesítette a minimálisan leúszandó távot. A jutalom sem maradhatott el, a helyben és frissen sült ízletes mogyorókrémes péksütinek nem nagyon akadt ellenállója.
A tízórait követően alapvető elméreti ismeretek következtek az oktató teremben, hiszen tudnunk kell, ki milyen vitorlázó tudást hozott otthonról, és mi az, amivel mi is hozzájárulhatunk a sportág szeretetéhez. Mi más követette az elméletet, mint a hajóismereti gyakorlat. A Topaz 12 egy csuda helyes kis bárka, igazi szerethető gyermek katamarán. Kicsomagoltuk és az oktató terem előtti zöld fűben minden porcikáját alaposan áttekintettük. Ugyan kicsit más a parton „fordulni” a kis jószággal, de talán sikerült minden manővert alaposan áttekinteni, így jöhetett az éles teszt. Irány a víz és a biztonság további fokozása. A mini kalózok bukósisakkal a fejükön egytől egyig beborították a katamaránokat, majd hol maguktól, hol edzői segítséggel, de természetesen vissza is állították. A jól megérdemelt munka gyümölcse a húsleves volt, amit bolognai spagetti követett. Az elfogyasztott ételek mennyiségéből következtettünk arra, hogy vagy a kisfickók voltak ördögien éhesek, vagy jó a konyha. Tény, hogy felfaltak mindent.
Az ebéd után a nagy melegre való tekintettel árnyékos csocsó verseny következett, némi ping és pong körítéssel. Mivel a szél még ezek után is váratott magára, megrendezésre került az első cápa lovas bajnokság is. A Katamarán tanoncok párosával vívták meg csatáikat a tenger réme hátán való megmaradásért, miközben persze a felfújható cápa a vízen halad. Komoly kihívás volt, melyben mindenki korrekt eredménnyel helyt állt. Ha már vizes volt a társaság és a szél is megjött, vízre suhantak a kis katamaránok, és fedélzetükön a friss kalózaink megtették első önálló katamarán sulis vízi métereiket. Már a szülők is a parton voltak, mire sikerült kihalászni a lelkes palántákat az első izgalmas kalandokból. Ahogy az már felénk lenni szokott, a nap értékelését követően ment csak a társaság pihenőre. Bár meleg, de annál izgalmasabb napot éltünk meg, pazar gyerekviccek társaságában.
Szöveg, fotó: Rozsda
A második nap
Napsütés, lengedező keleti szél és persze egy tucat gyermeki mosoly várt minket a Katamarán Suli második napján. Mi sem természetesebb, mint reggel azonnal torna és úszkálás lett a kezdő program elem. Persze ilyenkor bőséggel elfér benne némi játék és vízi csata is. Az átmozgatott katamarán kalózok ma sonkás szendvicsekkel kedveskedtek a pocaknak és az ízlelő bimbóknak, melyet persze a szokásos limonádé kísért. Ebből a kicsik nem csak az étkezésekhez kapnak, hanem közöttük is meg kell inniuk a saját kulacs adagjukat annak érdekében, hogy a kánikulában szükséges kellő folyadék bevitel biztosított legyen.
Mivel a reggeli szellő még nem volt meggyőző, így a Vitorlázeum – azaz a füredi Vitorlás Múzeum – meglátogatása került sorra. Naná, hogy motorossal megyünk a kalózaink nagy örömére. A Vitorlás Étterem tetőterében megtekintettük a sportág történetét, a Kékszalag hőseit, és kipróbáltuk az interaktív játékokat. Akadt tanulni való is bőven, hiszen addig nem járt a jutalom fagyi, amíg a négy alap csomót el nem sajátította a katamarán utánpótlás falka. Volt, akinek könnyen ment, és olyan is akadt, aki csak nagy koncentráció révén tudta megvalósítani kötél átalakító elképzeléseit. A lényeg, mindenkinek sikerült a 4 alapcsomó bemutatása, így maradt idő a játékra is. A nagy rugókon lapuló szörf éppen úgy a gyermeki kíváncsiság tárgya lett, mint a kormánykerék, vagy a kikötői bak. És hát ugye nem is kell mondanom, hogy a jutalom fagyi sem maradhatott el. A szellemi táplálékokat fizikai követte, hiszen már épp eljött az ebédidő is. Tomi és csapata mára gulyáslevessel és palacsintával kedveskedett nekünk, talán nem is kell mondanom, milyen komoly sikerrel.
Ebéd után a frissülő szélre való tekintettel vízre szálltunk. Kissé talán bátran is, hiszen annak ellenére, hogy ez még csak a második nap, minden hajót hadra fogtunk. A kikötőből való széllel szembeni kihaladás olykor komoly feladatot jelentet, melybe hol a lapátok, hol Luca segített bele. A nyílt vízen már elemében voltak a kis kalózaink. Ment a félszelezés, a fordulás és a perdülés egészen addig, amíg a szél lehetővé tette. Amint leállt, fürcsi pancsi ideje jött el, amit csak egy szálka eltávolítása okozta izgalom zavart meg. Ahogy az már lenni szokott, este napot értékeltünk és befaltuk a maradék palacsintákat.
Szöveg, fotó: Rozsda
A harmadik nap
Lassan már nem is tudom, milyen fokozatú hőségriadót adott ki a mai napra a meteorológiai szolgálat, de tény, hogy már kora reggel befűtöttek nekünk. Ilyen esetben a Katamarán Suli oktatói sem késlekednek, és azon nyomban a vízbe varázsolják a többtestű kalózokat. Licsi és pocsi, pincsi és pancsi mind lezajlott, mielőtt rá vetettük magunkat a tízórai kakaós csigákra. És bár a reggelit több hullámban sikerült csak a kellő mennyiségben eltüntetni a pocakokba, azért éhes gyermek nem maradt.
A falatozást követően az előző napi ismeretek felelevenítése során fény derült egy két titokra is, és persze újabb párosok is alakultak a mai nap kihívásaira. Apró, ám de érdekes tapasztalás, hogy már 8-10 évesen jellemző magatartás, hogy a katamarán lovagok magukhoz illő katamarán hölgyeket választanak útitársként a fedélzetre. A párválasztás után gyorsnak semmiképp nem mondható hajófelszerelés következett, melynek során Boti gondoskodott a bőrön át történő vízbevitelről egy komoly átmérővel bíró locsoló tömlővel. Közben Luca a még száraz kis testeket is megvédte a nap káros sugaraitól, így indulhatott az újabb Léna vízi tréning. Sajnos a szél ma reggel sem kényeztetett el minket erejével, így a kikötőből evezők segítségével lopakodtak ki kalózaink. Úgy tűnik, a tegnapi nap szálkakaland után mára is jutott némi orvosolni való, de nem is lenne igazi a gyermek tábor, efféle harci sérülések nélkül. Sebesült csemeténk ideiglenes gipszet kapott bátorításként, melyet maga el is távolíthat a közeljövőben.
Ebédre betűtésztával kombinált paradicsomlevest kaptunk, aminek fergeteges sikere volt. Úgy szeretem, ha a kicsik megesznek mindent – ez biztos valami apai tudatalatti vágyakozás lehet a részemről. A rakott krumpli is finom lett, bár ennek már nem minden bendőben maradt hely. Amíg a kis kalózaink a délutáni árnyékos csocsóval foglalatoskodtak, mi egyeztettünk nekik egy kalandparki menetrendet. Így ha nem is szél által, de mégis beloptunk pár óra izgalmat az életükbe. Ahogy azt minden héten is megtesszük, most is motorossal keltünk át a nagy vízen, ami persze a Füred – Tihany távra gondolva nem is olyan hatalmas utazás. Akadt aki 140 cm alatt volt, így három csapatra osztódtunk, és magasság illetve tudásszintek szerint barangoltunk az árnyékos fák lomkoronái között. A jutalom ma sem maradhatott el, mely jégrém formájában jutott el a kalózainkhoz.
A szülök már vártak minket a túlparton, így szerény fürcsivel kiegészítve haza motorosoztunk a Hajógyári Kikötőbe. Pár perc értékelés, illetve körtébe rejtett gyümölcs kúra zárta az igen melegre sikeredett szerdai napunkat.
Szöveg, fotó: Rozsda
A negyedik nap
A csütörtök reggel is kellemes meleget hozott számunkra. Naná, hogy frissen, lelkesen fiatalosan kezdtük a napot – a Balatonban. A megszokott úszkálást parti labdajátékokkal tettük izgalmasabbá, ami meg is hozta a várt izgalmakat. Lehet, hogy a felnőtteknek kávé helyett úszni és lasztizni kellene reggel?! Ezt majd az idő megválaszolja.
Reggelire sajtos szendvicset kaptunk frissen facsart – még olykor jeges – limcsivel, ami gyorsan fogyott. Az ínyencek kaptak bele sonkát is, majd elvágtattunk felszerelni. Meleg ide vagy oda, a déli szellő – ha szerényen is de – lengedezett, így lehetőséget biztosított a katamarán ismeretek további bővítésére. Míg Sümi vízre tette a hajókat a gyerekekkel, addig Luca a szabadon maradt testfelületetek borította be napkrémmel. Eddig sem spóroltunk a csodaszerekkel, de úgy tűnt, mára kell minden faktor a napsütés ellen. Míg Léna kirakta a mai gyakorlópályát, addig Boti ellenőrizte a limonádés kulacsokat, illetve belocsolta a lelkes kalózainkat. Ennek köszönhetően vízhűtéses katamaránokkal vágtak neki a Balaton hullámainak. Eredetileg pályát mentünk volna, de az incselkedő szél átírta a menetrendet – motoros vadászat lett belőle. Léna és Sümi lopakodott elől, és a mini katamaránoknak kellett befogni őket. Ügyesek voltak, szépen haladtak egy vonalban, mint a kiskacsák.
Ebédre a sláger levest kaptuk, tárkonyos csirkeragu személyében. Ez az a táplálék, mely eddig minden gyermeknek nagy elégedettségére volt, és ki is kanalazták. A második fogás lencsefőzelék volt virslivel, na ennek már nem jutott annyi hely a bendőkben. A gondoskodó Hajógyár Étterem munkatársai délutánra házi meggy limonádét töltöttek a csemete kulacsokba – fincsi meglepi volt. Ám az újdonságok sora itt még nem ért véget. Viharjelzés érkezett, és az ég is elkezdett dörögni, így nem volt mit tenni, biztonságban elcsomagoltuk a kis katamaránokat. Ám sem szél, sem eső nem érkezett, így közösen ledaruztuk a Black Jack katamaránt a vízre. Csemetéink alig hittek a szemüknek, hogy ez velük történik meg, hiszen nem csak vízre szálltunk, de egy kört mentünk is vele mielőtt leparkoltuk a kikötőbe. Megbeszéltük, hogy a hétvégi versenyre bizony nekünk is készülnünk kell.
Az uzsonna idejére a tó ismét nyári égtükörként ragyogott előttünk, elrejtve a maradék szél nyomát is. Ám minket sem abból a feladós fajtóból faragtak. Felszereltünk néhány hajót és a minimális parti szellővel kisuhantunk gyakorolni. A próbálkozás sikerrel járt, ha csak szerény mértékben is, de haladtak a bárkák. Azt gondolom, ez (is) egy hatalmas előnye a Katamarán Sulinak, pici szélben is lehet oktatni, hiszen mennek a hajók. Ha pedig felfrissül a szél – na, akkor van ám igazi kaland. De erre úgy tűnik, még várnunk kell egy kicsit, egyelőre a kánikula az út. A nap végén müzliszeletek társaságában értékeltük a napot.
Szöveg, fotó: Rozsda
Az ötödik nap
Ránk virradt a tábor utolsó napja, amikor is kalózaink bemutathatják a héten tanultakat. Az égiek is megérezték a nap fontosságát, hiszen a kellemes meleg mellé friss keleti szelet kaptunk. A reggel hagyományosan Luca tornával kezdődött, ám még a tízórai előtti felszereléssel folytatódott. Amint elkészültek a mini katamaránok, már repültünk is az étterembe. A lekvárral töltött fánk garantált siker a tizenévesek körében, nem volt ez ma sem másként, felfalták őket mind. A pocak megtöltése után elméleti ismeretek vizsga következett, ahol örömmel láttuk, ragadt némi tudás a csemetefejekbe. Ezen a héten azonban az is kiderült, hogy a gyermeki kreativitásnak továbbra sincs határa – sikerült a gumicukron is bemutatni egy-egy frissen tanult csomót. Hát mit is mondják – főleg, hogy a csomó elkészültét követően meg is ették az oktatási kellékeket. Nos, ilyenek a mai csemeték.
A vízen Léna és Sümi már várta a kalózainkat, akik kezdetekben pályán, majd túrafutamon vettek részt. Alapvetően remek hangulatban zajlott a délelőtti hajós vizsga, ám a nevelési célú beavatkozás is előkerült a palettán. Sajnos jutott a napra csibész kalóz páros is, akik engedély nélkül elhagyva a fedélzetet okoztak kisebb galibát. Ezt tetézték a szabadon választott vitorlázási irányzékkal, így nekik bünti is jutott ebéd előtt. A Hajógyári Kikötő étterme az utolsó napra gyümölcslevessel kedveskedett nekünk, melyet rántott csirkemell követett rizibizivel. Fincsi menü ez, köszönjük.
A délután már ismét vízen talált minket, de nem voltunk egyedül. Kis kalózaink szülei egytől egyig eljöttek megtekinteni, hogy is haladtak nebulóink a katamarán ismeretekkel. Szégyenkezni sem nekik, sem nekünk nem volt okunk, mind a pályán, mind a túrán remekül helytálltak a kicsik. Még Szekeres László a Hajó magazin főszerkesztője is meglátogatott minket, sőt, a szülök fuvarozásába is besegített – külön köszönet érte. Délután is remek szelünk volt, így bár szomorúan, de be kellett fejeznünk a hetet. Katamaránokat elpakoltuk, és ünneplőbe öltöztettük a testünk és a szívünk. Oktatóink értékelése közepette átvették jogos jutalmainkat nebulóink, majd a Katamarán Suli pólóban történő közös fényképezéssel zártunk. Roppant meleg, és igencsak vidám hetünk volt, köszönöm a srácoknak a lelkesedést, és kis kalózainknak a türelmet.
Szöveg, fotó: Rozsda
