Napsütés, lengedező keleti szél és persze egy tucat gyermeki mosoly várt minket a Katamarán Suli második napján. Mi sem természetesebb, mint reggel azonnal torna és úszkálás lett a kezdő programelem. Persze ilyenkor bőséggel elfér benne némi játék és vízi csata is. Az átmozgatott katamaránkalózok ma sonkás szendvicsekkel kedveskedtek a pocaknak és az ízlelő bimbóknak, melyet persze a szokásos limonádé kísért. Ebből a kicsik nem csak az étkezésekhez kapnak, hanem közöttük is meg kell inniuk a saját kulacs adagjukat annak érdekében, hogy a kánikulában szükséges kellő folyadékbevitel biztosított legyen.
Mivel a reggeli szellő még nem volt meggyőző, így a Vitorlázeum – azaz a füredi Vitorlás Múzeum – meglátogatása került sorra. Naná, hogy motorossal megyünk a kalózaink nagy örömére! A Vitorlás Étterem tetőterében megtekintettük a sportág történetét, a Kékszalag hőseit, és kipróbáltuk az interaktív játékokat. Akadt tanulnivaló is bőven, hiszen addig nem járt a jutalom fagyi, amíg a négy alap csomót el nem sajátította a katamarán utánpótlás falka. Volt, akinek könnyen ment, és olyan is akadt, aki csak nagy koncentráció révén tudta megvalósítani kötél átalakító elképzeléseit. A lényeg, mindenkinek sikerült a 4 alapcsomó bemutatása, így maradt idő a játékra is. A nagy rugókon lapuló szörf éppen úgy a gyermeki kíváncsiság tárgya lett, mint a kormánykerék, vagy a kikötői bak. És hát ugye nem is kell mondanom, hogy a jutalom fagyi sem maradhatott el. A szellemi táplálékokat fizikai követte, hiszen már épp eljött az ebédidő is. Tomi és csapata mára gulyáslevessel és palacsintával kedveskedett nekünk, talán nem is kell mondanom, milyen komoly sikerrel.
Ebéd után a frissülő szélre való tekintettel vízre szálltunk. Kissé talán bátran is, hiszen annak ellenére, hogy ez még csak a második nap, minden hajót hadra fogtunk. A kikötőből való széllel szembeni kihaladás olykor komoly feladatot jelentet, melybe hol a lapátok, hol Luca segített bele. A nyílt vízen már elemében voltak a kis kalózaink. Ment a félszelezés, a fordulás és a perdülés egészen addig, amíg a szél lehetővé tette. Amint leállt, fürcsi pancsi ideje jött el, amit csak egy szálka eltávolítása okozta izgalom zavart meg. Ahogy az már lenni szokott, este napot értékeltünk és befaltuk a maradék palacsintákat.
Szöveg, fotó: Rozsda
