Ez a nap roppant érdekesen indult – szórványos eső, 15 fokos levegő, 20 csomós szél, 28 fokos víz fogadott minket reggel. Hát nem volt egyértelmű, mihez is kezdünk ezekkel az adottságokkal. Biztos ami biztos, bemelegítésnek egy alaposat tornáztunk Luca koordinálásában, kivételesen úszás nélkül. Sonkás szendvicset kaptunk a Hajógyári étteremben tízóraira, majd a kora őszi időre való tekintettel játszottunk egy kicsit.
Persze, egy Katamarán Suliban érthető, ha a nebulók a vízre vágyakoznak, így a pöffös északi szél ellenére kimerészkedtünk a kikötő elé. Volt ám vigyorgás és sikongatás – vízen vágatás és egylábazás. A lelkesedésünk egész ebédig kitartott, és most kivételesen nagyon jól jött a forró gulyásleves. Persze a remek palacsintákról se feledkezzünk meg, hiszen a levest ők követték. Bevált gyakorlat, hogy az emésztés idejében némi játékkel töltjük az időt, a csocsó és a ping-pong megunhatatlan gyermeki szórakozás.
A kiegyenlítettebb délutáni szélben már mi is bátrabbak voltunk, felszereltük trapézzal is bátor tanulóinkat. Ha lehet, ennek még nagyobb sikere volt, mint a palacsintának. Az alapokat még a parton áttekintettük, majd Botival a vízen főpróba következett. A sikeres gyakorlatot követően lehetett csatlakozni a saját hajóban a korábban kiválasztott kormányoshoz és irány Tihany. Én is nagyon élveztem, de úgy láttam a kis katamaránok legénysége is fülig érő szájjal vágatott az északi szélben. Legnagyobb meglepetésünkre a nap is kisütött, így az olykor megmártózó legények sem dideregtek már a trapézon. Amikor kikötőbe való kihajózást rendeltem el, bizony komoly ellenállásba ütköztem. Akadt aki kerek perec megmondta, hogy még maradna, és így is tett. Ám volt olyan csemete is, aki a felborított bárkájára való hivatkozással szerzett még értékes perceket a vízen. Azt hiszem, ez így tényleg fantasztikus délután volt.
Ha nehezen is, de kiértünk a partra, ahol szépen rendben leszereltünk. Az uzsonna banán elfogyasztása közben értékeltük a napi eseményeket, és elbúcsúztunk a keddi naptól. Azaz csak szerettünk volna, mert a táborzárást csak a napirendünk jelezte, mindenki maradt velünk továbbra is. Így ráadásnak belestünk a napi fénykép összeállításba, illetve megnéztük hogy is állunk a „kicsi a rakás” játékkal. Ezzel sem volt gond – de holnap akármi is lesz, mi a Vitorlás Múzeumba megyünk délelőtt.
Szöveg, fotó: Rozsda
