Péntek – az eheti Katamarán Suli utolsó napja, mikor bemutattuk a tudásunkat a szülőknek és a díjkiosztó keretein belül elismertük az eredményeket.
Talán nem meglepő, ha azzal kezdjük – a pénteki nap sem volt kevésbé meleg, mint a hét korábbi napjai. Így nem volt mit tenni, ismét a Balatonban kezdtük a reggelt, csemetéink legnagyobb örömére. Kimentünk a homokos strandra, vittünk magunkkal labdákat kellő mennyiségben és reggeli torna helyett így mozgattuk át a fiatal testek porcikáit. Jó munka után édes a pihenés, főleg a remek napernyők alatt. Balu és Zacsi már korábban felfedezték a remek eszközük árnyékadó képességeit, és már a nevelő célzatú mozdulataikat is innen vezényelték le. Szerencsére akadt annyi napernyő, hogy a teljes csapat lepihenhetett alatta, így igazán irigylésre méltó reggeli élményekben volt részünk. Egy erre sétáló kutyus is megkívánta a labdánkat, hát kapott ő is egy passzt. A legkisebb hölgyeink pedig még apró homokvárat is faragtak az utókornak.
A reggeli mozgást követően tízórai következett, bombasztikus bundás zsemle formában, persze az elmaradhatatlan tejföllel, és a reszelt sajttal. Köszönjük, ez fincsi volt. Péntek délelőtt révén folytattuk a korábban megkezdett szakmai vizsgák lezárását is. Nagy örömünkre a Magyar Vitorlás Szövetség „Vitorlás Suli” programjának akkreditációs szintjeit többen teljesítették. Mindig nagy öröm és büszkeség ez nekünk, ha nem csak eltöltünk egy kellemes hetet közösen, ha nem gyarapítjuk a vitorlázáshoz kellő ismereteinket is. Ebédig még időnk volt, szél annál kevesebb, így motorosok kíséretében mélyvízi fürdést rendeztünk, majd meglátogattuk a Kékszalag rekorder kétárbocos katamaránt is.
Ebédre gulyásleves várt minket Rákóczi túróssal együtt, na – ezt sem a noszogatások hatására faltuk be. A csendes pihenő alatt pótoltuk a még elmaradt csomóismereti hiányosságokat, majd felkészültünk a szülői bemutatóra. Tanulóink javaslatára egy strand regattával leptük meg szeretteinket, amihez a szél is támogatást adott. A homokos parton tudnak a legközelebb kerülni a szülők a gyermekekhez, és persze innen bonyolítható az egyik leglátványosabb versenyünk. Szépen felsorakoztattuk a mini katamaránokat, a versenyzők is elfoglalták a starthelyüket, majd Balu adott jelére kezdődhetett a megmérettetés. Miközben az egyik motoros a versenyt felügyelte a másikba a szülőket tereltük be, hogy testközelből élvezhessék a nebulók hajózását. Sajnos a verseny végére egy kissé leállt a szelünk, így fürdéssel, borulásokkal szórakoztattuk a nagyérdemű közönséget. A családias hangulatra jellemző, hogy egyes szülők a Balatonban, míg mások a kis katamaránok fedélzetén találták meg a számukra legkellemesebb helyet. Nem mondom, hogy mindenki magától ért vízbe, de minden móka jól esik az ilyen nagy melegben.
Partot érést követően leszereltünk, meleg szendvicset uzsonnáztunk, majd a Katamarán Suli hivatalos díjkiosztója következhetett. Szépen illedelmesen felöltöttük a kék csapat pólót, majd Balu és Zacsi tolmácsolásában mindenki megkapta a heti teljesítménye elismerését. Jó volt látni a csillogó szemeket, megérdemelték a jutalmakat. Nagyon meleg, ám de dolgos hét állt mögöttünk, nem csoda, ha elfáradt tanuló és oktató egyaránt. Zárásként a szokásos „ugró fotó” következett, majd útjára engedtük a Katamarán Sulis nebulókat.
Nagyon köszönöm nekik a türelmet és a kitartást, ez a hét komoly próbatétel volt. Hála jár a szülőknek, akik ránk bízták a gyermekeiket, reméljük kellemes élményekkel térnek haza. Persze nem lett volna ilyen remek a hét, ha a Hajógyári Kikötő munkatársai nem gondoskodnak rólunk, nekik is jár a köszönet. Balu és Zacsi, nélkületek ez nem ment volna – köszönöm.
Fotó és szöveg: Rozsda
