Nehéz szavakkal leírni azt az érzést, amikor kora reggel, magamban vagyok a motorosban és a csemeték érkezése előtt kiteszem nekik az úszó bóját. Csend, béke és nyugalom honol a kikötőben, a tavon, mely szinte csak a mienk ilyenkor. Egy igazi csoda.
Majd persze kiderül, hogy az egyik legsportosabb heti csapatunk jött össze, és ez visszazökkent a valóságba. Nem is tudom, hogy bírják energiával ezek a mai fiatalok. Reggel kerékpárral érkeznek, majd reggeli bemelegítő „Hajni tornát” követően „Balmaz erősítés”, amit levezető úszás követ. Ne feledjük, persze napközben hajózunk, fürdünk, borulunk, trapézolunk és este megint kerékpárral tekernek haza a srácok. Emésztés helyett pedig csocsó és ping-pong az árnyékban. Le a kalappal előttük.
Mára a testmozgás mellé szendvics járt reggelire, persze finom limonádé társaságában. Majd a Topaz 16-lábas hajóval is kibővített flottával vízre mentünk, és áttekintettük a kötelező gyakorlatokat. Már megy a fordulás, a perdülés, sikerrel mentettünk vízből „sebesültnek tűnő” mentőmellényeket, és persze mindenki átesett a borulási próbán. Akiknek melegük volt, akár többször is. Ebédre a legnagyobb népszerűségnek örvendő bolognai spagettivel lepett meg minket a Hajógyári Kikötő remek konyhája, melyet tyúkhúsleves előzött meg cérnametélttel dúsítva.
Délutánra befért egy szakmai ellenőrzés is, Bakonyi József a Katamarán SE elnöke tette tiszteletét egy nacra 20 fedélzetén, és szemlézte a csemeteképzésünket. Emlékezetes vízi találkozás volt. A tematika szerint a vontázásra is kell némi figyelmet szentelnünk, így ezt is beloptuk a délutánis események közé. Külön elismerés, hogy a kissé hezitáló kisebb testvérek már a nagyobbak bíztatására mind a fedélzeten garázdálkodnak. Sőt, akad olyan család is, ahol a napi beszámolók hatására hétközi érdeklődéssel találtuk szembe magunkat. Nagyon köszönjük, igazán jól esik, azt hiszem ez az igazi elismerés.
Estére persze elnyamnyogtuk a napi banánt, nyaltunk hozzá jégkrémeket, és ha kissé zajosan is, de sikerrel értékeltük a mai nap eseményeit is.
Ha jól sejtem, ma már senkit nem kell altatni…
🙂
Kép és szöveg: Rozsda
