Első nap
Új hét, új nebulók, új kihívások a Katamarán Suliban. Csak a hangulat, a megszokott színvonal nem változott semmit, az bizony állandó, és ezt tükrözi a jelentkezők létszáma is.
A hétfő hajnali eső kifejezetten jót tett az oktatóterem és a környezet hőmérsékletének, és ebből fakadóan a szélnek is. Reggel korán megismerkedtünk az eheti kalandorokkal és szüleikkel, majd a pazar Hajógyári Kikötő feltérképezése következett. Bemutatkozott a Pannon Sails kutyus is a csapatnak, és persze a kert zöldségének felelőse Burka úr sem maradhatott ki a bemutatóból. Ja, és ha hétfő, akkor bizony kakaós csiga a reggeli, nem volt ez másként ma sem.
Ezt követően egyből a tettek mezekére léptünk, és áttekintettük a csapat felkészültségi szintjét. Hála a Magyar Vitorlás Szövetséggel közösen kidolgozott több szintű oktatási tematikának, és persze remek erőforrásainknak, egy időben is tudunk kezelni különböző tudásszintű tanulókat. A délelőtti szakmai ismereteket ma gulyásleves és sajtos tejfölös lángos zárta. Étvágyra és az ízesítésre nem volt panasz. A friss északnyugati szél roppant vonzóan fújt, így hat hajót két motorossal azonnal vízre is tettünk a srácainkat. Természetesen a sportág iránt frissen érkezett rajongók csak óvatosan közelítettek a vízhez és a kis katamaránokhoz, míg a képzett kollégák már a bőszeles vitorlával is vigéckedtek. Igazi ajándék nap volt, soha rosszabb Katamarán Suli kezdést.
Délután a hagyományainknak megfelelően szépen elpakoltunk, jól megbeszéltük a nap eseményeit, majd kölcsönösen értékeltünk.
Második nap
Nehéz szavakkal leírni azt az érzést, amikor kora reggel, magamban vagyok a motorosban és a csemeték érkezése előtt kiteszem nekik az úszó bóját. Csend, béke és nyugalom honol a kikötőben, a tavon, mely szinte csak a mienk ilyenkor. Egy igazi csoda.
Majd persze kiderül, hogy az egyik legsportosabb heti csapatunk jött össze, és ez visszazökkent a valóságba. Nem is tudom, hogy bírják energiával ezek a mai fiatalok. Reggel kerékpárral érkeznek, majd reggeli bemelegítő „Hajni tornát” követően „Balmaz erősítés”, amit levezető úszás követ. Ne feledjük, persze napközben hajózunk, fürdünk, borulunk, trapézolunk és este megint kerékpárral tekernek haza a srácok. Emésztés helyett pedig csocsó és ping-pong az árnyékban. Le a kalappal előttük.
Mára a testmozgás mellé szendvics járt reggelire, persze finom limonádé társaságában. Majd a Topaz 16-lábas hajóval is kibővített flottával vízre mentünk, és áttekintettük a kötelező gyakorlatokat. Már megy a fordulás, a perdülés, sikerrel mentettünk vízből „sebesültnek tűnő” mentőmellényeket, és persze mindenki átesett a borulási próbán. Akiknek melegük volt, akár többször is. Ebédre a legnagyobb népszerűségnek örvendő bolognai spagettivel lepett meg minket a Hajógyári Kikötő remek konyhája, melyet tyúkhúsleves előzött meg cérnametélttel dúsítva.
Délutánra befért egy szakmai ellenőrzés is, Bakonyi József a Katamarán SE elnöke tette tiszteletét egy nacra 20 fedélzetén, és szemlézte a csemeteképzésünket. Emlékezetes vízi találkozás volt. A tematika szerint a vontázásra is kell némi figyelmet szentelnünk, így ezt is beloptuk a délutánis események közé. Külön elismerés, hogy a kissé hezitáló kisebb testvérek már a nagyobbak bíztatására mind a fedélzeten garázdálkodnak. Sőt, akad olyan család is, ahol a napi beszámolók hatására hétközi érdeklődéssel találtuk szembe magunkat. Nagyon köszönjük, igazán jól esik, azt hiszem ez az igazi elismerés.
Estére persze elnyamnyogtuk a napi banánt, nyaltunk hozzá jégkrémeket, és ha kissé zajosan is, de sikerrel értékeltük a mai nap eseményeit is.
Ha jól sejtem, ma már senkit nem kell altatni… 🙂
Harmadik nap
Na, ilyen mozgalmas napunk rég volt, és ezt tényleg így is gondolom. Reggel egyből meglepetéssel kezdtük. Áttekintettük az elmúlt időszak szakmai videóit a frissen felszerelt kivetítő rendszeren keresztül, majd persze tornáztunk.
Az úszást a friss északi szél és a hűs időre való tekintettel elnapoltuk, ám mással pótoltuk. Egyik kedvenc testvérpárunk édesanyja előző életében személyi edző volt, és az emlékek nem múltak el. Elhozta nekünk a csemetéit, majd azzal a lendülettel tartott nekünk egy igazán alapos, minden porcikát átmozgató testedzést – huuuh, nem semmi adag volt.
Naná, hogy mindenki lihegve szaladt a reggeliért, melyet ma pudingos csiga képviselt. Az északi szél erőssége továbbra is kitartott, így nem volt mi tenni, két motorosba cuccoltuk a srácokat és irány Tihany, kalandpark. Magasság és elszántság szerint három csoportra osztódtunk, és így vetettük bele magunkat az erdei rengetegbe. Naná, hogy megint akadtak újabb kihívások. Voltak olyan nebulóink, akik vakmerően papucsban érkeztek az erdei akadály pályára, így a „szürke racsi mindent megold” vitorlázó elv alapján Katamarán Suli stílusban faragtunk nekik fára mászó lábbelit. A siker nem maradt el, sőt jutott a „ragasztott kézzel együnk fagyit” módszertani bemutatóra is alapanyagunk.
Ja, ezt is meg kell említenem. A gyermeki ötletesség nem ismer határok, ha valamit nem szeretnének megcsinálni. Kiderült, hogy van bujkáló fejfájás, szelektív tériszony, nagylábujj horzsolás és persze olykor visszatérő pocakfájás is a „nem akarom” választékban. Ember legyen a talpán, aki kideríti, melyiknek mekkora az alapja – de igyekeztünk.
Időben visszaértünk a Hajógyári Kikötőbe, és az őszibarack krémet követően sült csirkecomb hegyeket faltunk fel rizibizivel. A kalandpark és a reggeli torna már láttatta a hatását, és vízre még csak ezt követően mentünk.
Na de akkor a teljes arzenált felszereltük. Mára a 16-lábas és a 18-lábes bárka is bevetésre került, öröm volt látni, hogy suhannak az ifjoncok a még friss nyugati szélben. Igazán büszke voltam rájuk, főleg, hogy a mai napot egy borulással megúsztuk.
Este, ahogy az már lenni szokott, értékelés kopasz barack és fagyi társaságában adtuk vissza csemetéinket a szülőknek.
Negyedik nap
Cápa váltó, születésnap és rengeteg bőszeles vitorlázás jutott mára, – elmondhatjuk, hogy ez a nap is igazán remekül zajlott a Katamarán Suliban.
Kora reggel alig fértünk a bőrünkbe, így Hajni bemelegítő tornát követően Balu erősítés, majd közös sorváltók következtek. Emelkedett a pulzus és a hangulat is, így a körülményekhez képest csendben faltuk fel a reggeli szendvicseket. Mára Anna születésnapja emelte a hangulatot, naná, hogy énekeltünk neki, és persze a torta sapkát is felszereltük a kobakjára. Apuja hozott nekünk sütit – igazán köszönjük.
Egy nappal a tábor zárása előtt már a számonkérésre is figyelemmel kell lennünk, így az alap csomókat ma áttekintettük, megtanultuk és be is mutattuk egymásnak. Ez a tétel kipipálva. A jól megérdemelt szellemi tüsténkedést persze vitorlázás követte, nem is akármilyen módon. Ha más versengéssel indult a nap, miért ne folytassuk a vízen is. Fogtunk pár labdát, és kidobóztunk a kis katamaránok között a vízen. A szerencsés labda vadászok a motorosba leadást követően jutalomborulásban részesülhettek. A nagy melegben ez ránk is fért, így megesett, hogy akadt. aki újra vízbe esett – ez van.
Persze ebédeltünk is, jó szokásunk szerint a Hajógyári Kikötő remek konyhájában, ma paradicsomlevest kaptunk betűtésztával, és mellé rakott tésztát. Úgy láttam ezzel nem volt sok gond. Ebéd után levezető csocsó és ping-pong szerepelt a programban, ám mivel a szél késett, így újabb megmérettetést vetettünk be. Hidratáló kulacsaink megtöltését követően Cápa Váltó vette kezdetét. A két csapatra osztott kalandorok ádáz harcot vívtak a győzelemért, mely csak a befutó méterekben dőlt el. A nyertesek értékes könyvjutalmakkal gazdagodtak – naná, hogy vitorlázás témában.
Mire kinyúltak a cápák, felfrissül a szél is, így kisuhantunk. A vízi izom bemutatóval kombinált vitorlázás során minden egységünk vízre szállt, és komoly távolságot tudtunk le. Persze megesett, hogy a csúnya beszéd miatt olykor vízi fekvőtámaszok is tarkították a túrát, de ez semmit nem von le a kaland értékéből. Lányaink okoztak csak nekem komolyabb meglepetést. Egy borulási gyakorlat során a hajó alján észrevettek egy pókot, aki elszántan küzdött az életéért, így a lányokkal együtt mászott fel a fedélzetre. A lányok ezt eszeveszett sikítással adták tudtomra, majd mindhárman egyszerre hagyták el a felborult bárkát – leesett az állam is a jelenségtől. Kellet némi rábeszélő képesség, hogy a sikoltozó trió újra megközelítse a sodród katamaránt, majd még fel is másszon rá. Persze minden jó, ha a vége jó, még a vízisí pálya előtt megoldódott a pók kaland, és ha nem is csendesen, de besuhantunk a kikötőbe.
Kissé megkésve, de leszereltünk, majd áttekintettük a napi eseményeket. Szokásunk szerint kölcsönösen értékeltük egymást, meghámoztuk az uzsi narancsot és a jégkrémmel a kezünkben tértünk nyugovóra.
Ötödik nap
Fantasztikus egy hét ért véget a mai nappal, hihetetlen szerencsés körülményekkel. Napsütés, szél, családtagok és rengeteg mosoly jellemezte a Katamarán Suli záró napot.
Az úgy kezdődött, – mondaná az egyik nebulónk, – hogy anya megjelent és tornát tartott. Na jó, ez így rendben is lenne, de ma már két anyuka tartotta a reggeli testedzést csemetéinknek. Alakult egy kemény mag, akik a nagyobbakból szerveződtek, és persze akkor kellett egy kicsi csipet csapat is, akik békésebb tempóban nevelgették az izomzatokat. Nem mondom, le a kalappal az anyukák előtt, remekül bírják a kiképzést.
Ezt követően – péntek révén – jutalom fürcsi következett a felfújható állatok társaságában. Bevallom életkor ide vagy oda, ez még mindig izgalomba hoz engem is. De ez így is van jól – szerintem. A túrós – meggyes csiga után befejeztük a gyakorlati vizsga mára maradt elemeit. Időjárást, szél felismerés, illetve az alap manőverek bemutatása következett. Nem vallottunk szégyen, szuper Bravo Boats motorcsónak tesztelést is megvalósítva, tiszta lelkiismerettel állhatunk a délutáni szülői bemutató elé.
Ebédre a gyermek slágert főzték a Hajógyári Kikötő remek munkatársai, nevezetesen rántott husit, ami már az ismerkedés során a slágerek közé iratkozott. Ismét sikerült megdönteni az egy Katamarán Suli péntekén befalt adagokat, hiszen a korábbi 33 husis rekord mára negyven fölé szaladt. Nem is értem, hova fér beléjük, de letüntették, ez tény.
Az ebéd utáni Katamarán Sulis fellépésre minden eddiginél nagyobb létszámban érkeztek a szülők. Ja, és becsületükre legyen mondva, sokan vízi közlekedési eszközről is gondoskodtak maguknak, így folyamatosan testközelből láthatták tanulóinkat. Az elején jelek között akcióztunk, majd kimerészkedtünk Tihany elé és a kis fekete bőszeles vitorláinkat is megmutattunk a nagyérdemű közönségnek. Roppant csinos anyukák és erős apukák fejezték ki elismeréseiket a heti tanultak okán, ami mind a nebulóknak, mind az oktatói csapatbak igen jól esett.
Talán már nem is meglepetés, de a napot komoly értékeléssel zártuk. Átadásra kerültek a Katamarán Suli pólók, oklevelek, és az arra érdemesek részére a Magyar Vitorlás Szövetséggel közös képesítést igazoló edzésnaplók is. Igazán megható táborzárás volt.
Szeretnék köszönetet mondani a Hajógyári Kikötő minden munkatársának, igazán jól gondoskodtak rólunk. És ne feledjük lelkes segítőinket, Aradi Hajnalka és Litkey Balmaz nélkül ez a hét nem lett volna ilyen emlékezetes. Nagyon hálás vagyok a csemetéknek, hogy ilyan kitartóak voltak a héten, és külön köszönet a szülőknek a felénk mutatott bizalomért.
