Kedd, szikrázó napsütés, lengedező keleti szél – talán a legszebb napkezdés egy Katamarán Suli nebuló számára.
A mai napot egy apró meglepetéssel kezdünk csemetéink számára. Egy korábbi táborunk kedves csemetéinek anyukája – aki ezen szakterületen igen járatos – tartotta a reggeli tornát. Hát, volt szuszogás, pihegés, nyaffi – úgy tűnik, nincs hozzászokva a nyári gyerekszervezet a ritmusos napkezdéshez. Persze minden jó, ha a vége jó, – ennek megfelelően lazítottunk is. Majd felfaltuk a reggeli sonkás szendvicseket és a tettek mezejére léptünk.
Megtöltöttük a kulacsokat, felöltöttük a biztonsági felszereléseket és csapatonként vízre tettük az összes kis katamaránt. Egyenlőre még nem haveri, avagy szimpátia alapon, hanem szakmai iránymutatások szerint szerveződtek a legénységek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy egyes testvérek hogyan viszonyulnak a hajózásban betöltött szerepekhez. Akadnak, akik mindenáron együtt szeretnének maradni, és olyan páros is jutott a hétre, aki semmiképpen nem vitorlázna a tesóval. Úgy tűnt, ügyesek voltunk és megoldottuk ezt a roppant komoly feladatot is. Sikerült áttekinteni az alapműveleteket és mire kiértünk a partra, az ebéd is elkészült.
Ha kedd, akkor paradicsomleves a sláger betűtésztával. Persze mellé az egyik kedvenc, a sült csirkecomb rizibizivel párosult, így ismét ínyenc falatokkal töltöttük meg a bendőinket. Pici pihi, majd napkrémezés és kulacstöltést követően ismét a vízen találtuk magunkat.
A szél sajnos nem kényeztetett agyon minket, de legalább meleg volt, sütött a nap. No és persze azt se feledjük, hogy a katamaránok a legkisebb szellőben is képesek haladni. Amíg lehetett hódoltunk a vitorlázás élvezetének, majd kiosontunk a kikötőbe.
Itt már mondhatom, hogy kifejezetten szervezetten leszereltünk, és kölcsönösen értékeltük a nap eseményeit. Külön öröm az oktatóknak, hogy egyre nagyobb sikerélmények kerülnek napirendre a vitorlázáshoz kapcsolódóan.
Mielőtt elbúcsúztunk nebulóinktól felfaltuk a napi barackokat és persze a jutalom fagyi sem maradhatott parlagon.
Kép: Lovacska és Rozsda
Szöveg: Rozsda
