Katamarán Suli 2016. augusztus 15-19.

Katamarán Suli 2016. augusztus 15-19.

Katamarán Suli 2016. augusztus 15-19. 1024 681 Katamarán Suli

Első nap

Újabb Katamarán Suli kezdődött ezen a pazar nyári reggelen. Lelkes nebulók hada lepte el kis oktató termünket, kiket Attila, Zsolt és Balmaz fogadott nagy szeretettel.

Ha hétfő, akkor táborkezdés, tarja a sziú mondás, és ezen a héten sem volt másként. Köszönet a szülőknek a bizalomért, és a srácoknak a lelkesedésért, ismét telt házzal üzemelünk.  Köztudott, hogy minden kezdet az első benyomáson alapul, így mi is az ismerkedéssel kezdtük a napot. Bemutattuk a Hajógyári Kikötőt, a rejtett zugokat, a kis katamaránokat és természetesen egymást is. Ezt követően ránk fért a reggeli kakaós csiga, melynek szerencsére ismét nagy sikere volt.

A délelőtt további részében az alapvető szélirányokat is áttekintettük és közösen összeszereltünk néhány hajót is. Ez a gyakorlottabb vitorlázóinknak jó elméleti frissítés volt, a kezdő nebulóknak pedig kötelező iskolai gyakorlat. Az ebéd elé még épp belefért az első napi úszás próba is, hiszen nélküle sem a csemeték, sem az oktatók nem éreznék igazán biztonságba magukat. A héten akad igen fiatal hajósunk is, így nem meglepő, hogy a mentőmellény néhány esetben állandó vízi viseletté vált.

Ebédre igazán gyerek centrikus falatokkal kedveskedett nekünk az étterem. Gulyásleves volt a menü, melyet lekváros és kakaós palacsinta követett. Öröm volt megtapasztalni, hogy már tíz év alatti korban is milyen kifejlett tud lenni az üzleti érzék, ha a kedvenc kakaós palacsintát kell becserélni a nem annyira kedvelt lekvárosra, – rátermett egy gyerek falka az biztos.

Étkezést követően egy szerény sziesztától eltekintve folytatódtak a szakmai képzések. Áttekintettük a borulás elemeit, majd video szemléltetést is igénybe véve felkészültnek minősítettük magunkat a próbára. Ám mivel az időjárás a bolondját járatta velünk, ezt megszakítottuk némi esőfelhő vadászattal. Úgy láttam szívdobogtató programnak bizonyult a két motorosból történő esőfelhő elöli menekülés – bevallom a motoros vezetőket is izgalomba hozta az ügy. Ám a beijesztés véget ért, a nagy zuhé és az erős szél végül elkerült bennünket, így sor kerülhetett a beharangozott borulás próbára. Ezt is, mint az úszás tesztet jó az első nap megejteni, így a tábor elkövetkezendő idejében félsz nélkül tudunk közösen tanulni.

Ázott ürgéink végül hatalmas vigyorral az arcukon tértek vissza a kikötőbe, befalva a jól megérdemel uzsonnát. Értékelés közben anyuka pogácsa, fagyis gyümölcs fokozta a visszajelzésekből fakadó hangulatot.

Második nap

Kedd, szikrázó napsütés, lengedező keleti szél – talán a legszebb napkezdés egy Katamarán Suli nebuló számára.

A mai napot egy apró meglepetéssel kezdünk csemetéink számára. Egy korábbi táborunk kedves csemetéinek anyukája – aki ezen szakterületen igen járatos – tartotta a reggeli tornát. Hát, volt szuszogás, pihegés, nyaffi – úgy tűnik, nincs hozzászokva a nyári gyerekszervezet a ritmusos napkezdéshez. Persze minden jó, ha a vége jó, – ennek megfelelően lazítottunk is. Majd felfaltuk a reggeli sonkás szendvicseket és a tettek mezejére léptünk.

Megtöltöttük a kulacsokat, felöltöttük a biztonsági felszereléseket és csapatonként vízre tettük az összes kis katamaránt. Egyenlőre még nem haveri, avagy szimpátia alapon, hanem szakmai iránymutatások szerint szerveződtek a legénységek. Érdekes volt megtapasztalni, hogy egyes testvérek hogyan viszonyulnak a hajózásban betöltött szerepekhez. Akadnak, akik mindenáron együtt szeretnének maradni, és olyan páros is jutott a hétre, aki semmiképpen nem vitorlázna a tesóval. Úgy tűnt, ügyesek voltunk és megoldottuk ezt a roppant komoly feladatot is.  Sikerült áttekinteni az alapműveleteket és mire kiértünk a partra, az ebéd is elkészült.

Ha kedd, akkor paradicsomleves a sláger betűtésztával. Persze mellé az egyik kedvenc, a sült csirkecomb rizibizivel párosult, így ismét ínyenc falatokkal töltöttük meg a bendőinket. Pici pihi, majd napkrémezés és kulacstöltést követően ismét a vízen találtuk magunkat.

A szél sajnos nem kényeztetett agyon minket, de legalább meleg volt, sütött a nap. No és persze azt se feledjük, hogy a katamaránok a legkisebb szellőben is képesek haladni. Amíg lehetett hódoltunk a vitorlázás élvezetének, majd kiosontunk a kikötőbe.

Itt már mondhatom, hogy kifejezetten szervezetten leszereltünk, és kölcsönösen értékeltük a nap eseményeit. Külön öröm az oktatóknak, hogy egyre nagyobb sikerélmények kerülnek napirendre a vitorlázáshoz kapcsolódóan.

Mielőtt elbúcsúztunk nebulóinktól felfaltuk a napi barackokat és persze a jutalom fagyi sem maradhatott parlagon.

Harmadik nap

Reggel eláztunk. Nincs mit szépíteni, olyan klasszikus őszi reggelünk volt, hogy csuda. Ám ennek ellenére ezt gondolom, hogy a szerda napból is mindent kihoztunk, amit csak lehetett.

Éjjel sok esett, és az időjósok szerint ebből reggelre nem maradhatott volna. Sajnos nem így lett, és bizony úgy tűnt, a délelőtt igen borongós lesz. Ám egy kis reggeli mozgás azonnal jó kedvre derített mindenkit, még ha most mellőzni is kellet a fűben való hempergést. Attila jól átmozgatta a fiatalok izmait, Balu kezelte a késők fekvőtámasz adagját, majd jöhetett a pudingos csiga. Talán nem kell részleteznem, milyen komoly sikere volt. Ennek biztos tudatában eltettünk belőle uzsonnára is, ki tudja, milyen éhesen jönnek ki a kis katamarán hősök a partra.

A reggeli végeztével még mindig a borús idő lógatta lábát szürke felhők társaságában felettünk, így gondoltunk egy merészet. Becsomagoltuk a nebulókat a Katamarán Suli kék széldzsekijébe, ráhúztuk a csini mentőmellényeket és megszálltuk a két motorcsónakot. Ez már izgi programot sejtetett és nem is okoztunk csalódás. A kihalt őszi Balatonon besuhantunk Füred központjába és megtekintettük a Vitorlázeum néven működő interaktív vitorlás kiállítást. Úgy tapasztaltam, tetszett a látvány a lurkóknak, és ennek komoly jeleit is adták. Az egy dolog, hogy kissé nehezen eresztették el az eszközöket, és vonakodva öltöztek vissza. Ám akadt olyan tanítványunk is, aki ártatlan arccal simán beült a következő csoport előadására. Volt meglepetés mindkét fél részéről. Ugye a héten nálunk csak fiú oktatók vannak, a kiszemelt csapatban pedig lányok. Ott nem volt egységes csapat ruci, ám a mi palántáink a kék kabátjukban bőséggel kilógtak – szóval volt mosoly bőven, amikor be kellett látniuk, hogy a gyermeki csíny most nem jött be. Ám úgy jöttünk el, hogy áttekintettük a játékokat, az alapcsomókat és ráadásnak egyes kiemelkedő vitorlástörténeti eseményeket is felelevenítettünk.

Mire végeztünk a vitorlás múzeumban az idő is kitisztult, lehetőséget adva nekünk a Kékszalag időrekorder Pauger 50 katamarán megtekintésére. A Fifty-fifty mellett rögtönzött gyerek kvíz alapján kiderült, hogy az utánpótlás bizony már eléggé képben van a hajó paramétereivel és a legénységével. A vízi megdumcsit követően a két motorossal szórakoztató üzemmódban tértünk vissza a Hajógyári Kikötőbe.

Az ebéd előtt még épp annyi időnk maradt, hogy felszereljük az összes katamaránt, majd eleget téve a korgó gyomor hívó szavának, ebédelni mentünk. Ma a lencselevest követően bolognai spagetti volt a menü, melyet az előzetes közvélemény kutatások alapján a hét sikertermékének tekinthettünk. A tészta be is váltotta a hozzá fűzött reményeket és mind eltűnt a pocakokban.

Ebéd után amint csak lehetett siettünk is ki a vízre. A remek idő, a gyenge szellő, kiváló katamarán ismerkedős lehetőséget teremtett a srácainknak. Fordultunk és perdültünk, akinek melege volt még meg is fürdött. A haladó kalózainknál előkerültek a kis fekete bőszeles vitorlák is, amivel komoly sebességet lehet kicsiholni az amúgy sem lassú kéttestű jószágból. Vizesen, de vidáman érkezett a katamarán falka a kikötőbe, kivételesen nem is túl nagy késéssel.

Ahogy az már lenni szokott a leszerelést követően napi értékelés szerepelt a programban, melyet a fagyi és a hozzá kapcsolódó gyümölcs majszolása tett ízletesebbé.

Negyedik nap

Csütörtök – végre ez a nap már úgy indult, ahogy mindig is szeretnénk. Szikrázó napsütés, a szokásos nyári keleti szellő, és minden csemete időben a Kamatarán Suliban.

Ez persze nem csak a srácok, hanem a szülők érdeme is, akik hozzánk hasonlóan korán kelnek és katamarán iskolába sietnek. Köszönet érte. Az egyik legkedvesebb történetünk ezzel kapcsolatban a hétről egy ráadás felfújható cápához kapcsolódik. Kékszemű tündérünk anyukája előlegezte meg nekünk az ajándékot arra való tekintettel, miként a héten szerinte késnek annyit, hogy megérdemeljük az újabb felfújható vízi állatot. Hálásak vagyunk érte, igazán jól jött, hiszen egy régebbi dög kidurrant, épp csak az uszonyait tudtuk megmenteti az állatkának. De ha már kedvenc történetek, lássunk még néhány mosolyfakasztó gyermeki gondolatot.

Az ugye már nem is meglepetés, ha a fiúk örülnek a lányok társaságának. Ám ha egy közel hat éves kispasi fedezi fel élete szerelmét a kamaszodó katamarán kormányosában, na az már előrelátó gondolkodás. Megbeszélték, hogy tíz év múlva úja együtt jönnek a Katamarán Suliba és ismét hajóznak egy hetet együtt. Hát nem megható?

De van keményebb tesónevelő gondolatunk is, a gyermeki szájnak köszönhetően. Sok fiatalabb gyermek kér segítséget apróbb dolgai elintézésben az idősebb testvérétől. Egy ilyen alkalommal lettünk figyelmesek arra, hogy a kistesó nem lelte az úszónaciját – ami lássuk be a Balaton mellett fontos portéka. Az alábbi mondatot kapta bíztatásul idősebb testvérétől: neked is végig kell járnod a „tesók útját” – keresd meg ma magad, de sebesen. Mivel én is rendelkezem testvérrel, át tudom érezni a helyzetet – nem semmi kis duó.

A történetek mellett persze ne feledkezzünk meg a nap eseményeiről sem. Közkívánatra Attila tartott átmozgató reggeli bemelegítést a srácoknak, és mivel csodák csodájára, ma senki nem késett, így Balu erőnövelő – percenkénti – fekvőtámaszai elmaradtak. Ezt követően teret kapott az olimpia. Mivel sok a sportrajongó a nebulók között, a Hajógyári Kikötő éttermében reggeli- és ebédszünetekben honfitársainknak drukkolunk közösen. Ma reggel épp sonkás szenyókat falatoztunk szurkolás közben.

A kiváló időjárásból fakadó lelkesedés először az oktatókra majd a nebulókra terjed ki. Így talán nem meglepő, hogy tíz órára az egész flotta a vízen volt. Hajók szépen felszerelve, csemeték biztonsági ruházata felöltve és sem a kulacs, sem a napkrém nem maradt el a vízre menetel előtt. Alakul a csapat, komoly büszkeség ez nekünk. Nem titkolt célunk, hogy a vitorlázás szeretete, a katamaránozás bemutatás mellett egymásra is legyen elég idejük, energiájuk a résztvevőinknek. Ezért is kénytelenek reggel megválni minden elektromos készüléküktől, hogy ne vonja el a figyelmüket a természet csodáitól.

Vízen igen aktívak voltunk ma. A reggeli keleti szél gyengült egy keveset, minek köszönhetően a hullámzás nagyobb volt, mint ami az adott szélhez indokolt lenne. Volt billegés és visongás a csajos hajókon. Ám ennek ellenére az összes elvárt elemet áttekintettük, és persze sokat vigyorogtunk is. Ebédre időben érkeztünk, jó okunk volt rá. Az őszibarack krémleves, és a tejszínes csirkemell csíkok párolt rizzsel jelentenek akkora motivációt, hogy megéri időben érkezni értük.

Ebéd után újra visszatért az ősz az életünkbe. Kezdetben csak beborult, majd a szórványos eső segítségével elűzte a maradék szelünket is. Ám Balu esőtánca megoldotta a kérdést, és ha szelünk nem is lett, a napsütés előkerült. Felénk ilyenkor egyértelmű a program, irány Tihany, ahol Kalandpark vár ránk. Mentőmellényt húztunk a csibészeinkre, megszálltuk a motorcsónakokat és suhantunk is az erdei kihívások felé.

Az első komoly próbatétel a hiányzó cipők területén ért minket. A bevált gyermeki duma, az „anya nem pakolta be” lepergett rólunk és a szokásos szürke „racsi megold mindent módszerrel” kezeltük az esetet. Így a papucsos lúrkók is mehettek a pályára, lelkesedésük és magasságuk szerinti csoportosításban. Vidámság és hangos gyermeki visongás kísérte az erdei mulattságot, melynek sajnos az időkeretünk vetett véget. Haza úton közkívánatra a hullámlovaglás műsorszám is terítékre került, de szerencsére sokat így sem késtünk.

A szokásos esti értékelést narancs, fagyi és néhány lelkes szülő tette hangulatosabbá.

Ötödik nap

Péntek – szomorú hír, de egy újabb Katamarán Suli ért véget. A héten kifejezetten fiatalabb korosztály vett részt a képzésünkön, mely olykor a hangulat irányába tolta el a szakmai programot, ám valahogy ez senkit nem zavart. Vidám, eseményekkel teli izgalmas hetünk volt.

Annak ellenére, hogy ez a tábor utolsó napja – és egyben vizsgáé is – csemetéink nem kapkodták el az érkezést. Gondolom vagy a pihenésre, vagy a tanulásra használták ki az ágyikó utolsó pillanatait is. Ám reggel 8-ra mindenki egyben épségben megérkezett és indulhatott a megmérettetés a fátyolos keleties szélben.

Első lépésben a reggeli átmozgató Attila tornát követően az elsajátított csomók bemutatása következett. A kis csapatunk jelentős részének sikerült mind a négy alapcsomót bemutatnia. Miután a héten az alsó korhatáros, 6-7 éves nebulók is képviseltették magukat, így talán érthető, hogy nekik olykor ez még túl nagy feladat volt, nem is haraptunk meg érte senkit.

A második kihívás a reggeli meggyes túrós csiga elfogyasztását követően érkezett, hajófelszerelés képben. Mára az egységeknek már maguktól kellett összerakniuk a kis katamaránokat. Ha ment segítség nélkül, akkor járt érte a maximális pontszám. Bevallom, ez meglepően jól sikerült a kalandoroknak. Olykor nagyra nőtt legoként fogták fel a hajó alkatrészeket és szép apránként illesztették össze az elemeket.

A harmadik vizsga csomag a vízi manőverek rovat, melyeket szintén egységenként mutathattak be kiváló mini sporttársaink. A fordulás a katamaránnal kissé nehezebb, mint az egytestű hajókkal, ám a perdüléssel pedig pont fordítva áll a helyzet. Csemetéink nem csak ebből, de a vízből mentésből is ügyesen levizsgáztak. Persze a vízből mentést modelleztünk, nem kell megijedni, nem volt éles apropója a dolognak, Hol lasztit, hol mentőmellényt és egyéb „bajba jutott úszó alkalmatosságot” kellett kihalásznia a vízből, majd „épségben” eljuttatni az edzői motorosba. De akadt aki „véletlenül” maga is ívbe esett – hogy mik vannak. J

Az ebéd – ahogy mi is – menetrend szerint érkezett, a Hajógyári Kikötő kiváló konyhájáról, csemete kedvenc formában. A mai menü, tyúkhúsleves cérnametélttel, illetve rántott sertésszelet törtburgonyával címszó alatt szerepelt. Nos, szezonos tapasztalatunk nem csalatkozott ma sem, a rántott husi népszerűsége vetekszik egyes applikációkkal.

Az alapszinthez tartozó beszámolás utolsó eleme az időjárási ismeretek. A felkészült kishajós kapitánynak sem árt tudni, merre is van észak és dél, kelet vagy nyugat, és ennek birtokában be kell tudni azonosítani a szélirányokat. Ehhez a szél jeleit is fel kell tudni ismerni mind a parton, mind a vízen, ami ha belegondolunk nem is olyan egyszerű feladat. Korosztályos sajátosságokkal kiegészítve jutottunk el a megoldásokig. Idézek néhány megfelelő jelzőt, a gyermeki száj kollekcióból: „ez zsír” avagy „minden cukor”, esetleg „minden fény”,- ha valaki nem tudná, ez napjainkban azt jelenti, hogy rendben vagyok, letudtam az anyagot.

Miután egymást felkészültnek minősítettük a délutáni bemutató vitorlázásra, beöltöztünk a Katamarán Suli biztonsági felszereléseibe és megkezdtük utolsó hajózásunkat. Ahogy az már felénk lenni szokott, ez a móló közelében zajlott, ahonnan a szülők jól láthatták a szeretteiket. Aki megtehette vízről érkezett és onnan szemlélte csemetéjét. Azon szülők részére, kik ezzel a lehetőséggel most nem élhettek, mi biztosítottunk motorcsónakot a testközeli élmények megszerzéséért. Az eredetileg két órásra meghirdetett programot a közelgő esőfelhő gyorsított a be. A másodfokú viharjelzés bekapcsolása is azt sugalmazta, hogy túl sokáig ne packázzunk az időjárás szellemével. A kockázatokat mérlegelve rövid evezéssel kombinál borulás gyakorlatot tartottunk, kicsit meghajóztattuk a meglepett szülőket, majd épp a vihar szele előtt partot értünk. Nekem úgy tűnt a kipirult arcokat szemlélve, megérte a nedves kaland a megpróbáltatásokat.

Minden jó, ha a vége jó, tarja a sziú közmondás, és ezt valljuk mi is. A szülői látogatást követően kihalásztuk a tanítványainkat a Balaton hullámai közül, leszereltünk, elpakoltunk és előkészültünk a díjkiosztóra. Tiszta Katamarán Suli póló került a dolgos kis kalóz testekre, majd a hét eseményeinek méltatása és a díjak kiosztása következett. Valahogy ez az egyik legérzelmesebb pillanata a hétnek, és úgy láttam, nem csak én gondoltam így.

Egy ráadás infó – ha nem tudnánk, ma van a fényképezés világnapja, amikor a fotográfia feltalálására emlékezünk. Ez a lehetőség már 177 éve itt él közöttünk, és ahogy tapasztalható a Katamarán Sulisok örömmel használják életük bemutatására. Örüljünk együtt a képeknek, amelyek új perspektívából mutatják meg nekünk a világot, és közelebb hoznak egymáshoz bennünket.

Mi is egy különleges fotóval, a „Katamarán Suli ugró képpel” zártuk a hetet, épp már szemerkélő esőben. Hálás vagyok a szülőknek, hogy bíztak bennük és gyermekeikben, hogy megtaláljuk a közös hangot. Köszönöm a táboros csemetéknek, hogy türelemmel, szorgalommal vettek részt az olykor fárasztó, néhol vizes és hűs képzéseken. És persze ez a hét sem alakulhatott volna ilyen remekül, ha nem támogat minket a Hajógyári Kikötő teljes személyzete, hálás is vagyok érte.

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt azon segítőim neve, akik szakértelmükkel, gyerekszeretetükkel tették felejthetetlenné ezt a kalandot. Nemes Attila (Ati), Lovas Zsolt (Lovacska) és Litkey Balmaz (Balu) a nebulók nevében is köszönöm a munkátokat.

Érdekelnek az új táborok, események?

KÖVESS

MINKET!

Helyszín: Alsóörs Kikötő
Cím: 8226 Alsóörs, Vasút utca 17.
Telefon : +36 30 555 91 69
Email: nagy.r.attila@nanaboat.hu

Jelentkeznél valamelyik táborunkba, eseményünkre? Töltsd ki az alábbi űrlapot!