Nincs mese, tombol a nyár, és ahogy az már a Balatonon ilyen esetben lenni szokott, forró a levegő és minimális a szél. Persze a kis katamaránok azért a lenge szellőben is haladnak, de persze ők is csak szerényen.
Reggel a megszokott időben találkoztunk kedvenc oktató termünkben, ahol kielégítettük video éhségünket. Még a reggeli előtt megtekintettük a Black Jack katamarán videókat, a Kékszalag idei többtestű aktualitásait, illetve néhány nekünk való oktató anyagot. Majd persze mozogtunk egy keveset. Ma úszás jutott számunkra, hiszen mind a levegő, mind a víz hőmérséklete erre csábított minket. Reggeli csak ezután érkezhetett a csemete pocakokba, és talán ennek is volt köszönhető, hogy alig maradt a reggeli szendvicsekből délutánra.
Léna elméleti frissítőjét követően minden hajóval vízre szálltunk, és a maradék úszáspróbával kombinált borulási gyakorlatoknak hódoltunk. Azt gondolom, továbbra is ez az egyik legszórakoztatóbb eleme az alapozó gyakorlatoknak. Szinte kivétel nélkül mindenki lelkesen taglalta tapasztalatait az ebéd alatt is.
A Hajógyári Kikötő remek konyhája ma tyúkhúslevessel kedveskedett nekünk, és mire megnéztük az olimpiai vitorlázó számok első napi összefoglalóit, a bolognai spagetti is megérkezett. Étvágyban ennél a menü pontnál sem volt hiány, Dani és a konyha csapatának legnagyobb örömére. De gondolom a szülők is elégedetten mosolyognak, eme sorok olvasásakor.
Szerény ping–pong, csocsó illetve némi társasjáték az árnyékban szolgált emésztési gyakorlatként, mielőtt délután újra vízre szálltunk. Az ilyen együttes alkalmak kiválóan alkalmasak arra, hogy közelebb kerüljünk a gyermeki gondolkodás alapjaihoz. KI gondolta volna, hogy számukra teljesen más jelent a tv-ben hallott „kétszáz méter női mell”, mint az úszó sportban jártas felnőtteknek. Most már értem, miért is szörnyülködtek el a kiskorúak a hír hallatán. De azt is megtudhattuk, hogy egy hegy elhordásához adott esetben egy szem katicabogár is elég, csak az legyen nagyon erős – na ugye mik vannak?
Persze nem csak elmélkedtünk, hideg limonádéval megtöltött a kulacsainkkal, és a naptejjel megkent bőrünkben a vízre is kimerészkedtünk. Ismét minden hajó szerepet kapott az épp hogy fújdogáló szélben, ám egyes szerepeket megcseréltünk. Megesik, hogy az önbizalom hiányban nem szenvedő hölgyek átlépik a serdülőkorban levő fiúk ingerküszöbét – ilyenkor a jó oktató résen van és cserét eszközöl a legénység soraiban.
És ugye nem is gyerekekkel foglalkoznánk, ha nem kerülne elő egy héten legalább egyszer a ragtapasz. Nos, erre az aktusra ma került sor, egy lépcsőn való szeleburdi áthaladáskor. Persze fogat is húztunk, ha már egyszer belekezdtünk az orvosi beavatkozásokba, miért is ne folytassuk. Uzsonna is jutott mára, a jégkrém mellé most barack jutott, amit örömmel majszoltunk a napzáró értékelés során.
Kép és szöveg: Rozsda
