Első nap
Eljött ismét a hétfő, mely új csemetéket hozott nekünk a Katamarán Suliba. Ezen a héten Léna és Sümi segít a nebulók fejlődésében, korábbi tapasztalataink szerint igen nagy sikerrel.
Hétfő reggel még az ismerkedés jegyében telt. A szülők megérkeztek a srácokkal, egyeztettük a menetrendet, elvégeztük a szükséges adminisztrációt, és átbeszéltük a játékszabályokat. Ezt követően remek kakaós csiga reggeli következett, melyet hűs limonádé kísért.
Délelőtt folyamán sikerült még az ebéd előtt áttekinteni a kis katamaránok felszerelésének rejtelmeit, illetve néhány hajót ki is próbáltunk közösen. Az ebéd ideje gyanúsan gyorsan jött el, így nem volt mit tenni, befaltuk a kiváló gulyáslevest, és a sajtos tejfölös lángost is. Ami megmaradt, az persze délutánra tettük el.
Ebéd után nincs is jobb foglalatosság, mint a gyenge nyári szellőben az összes katamaránnal Tihany környékén barangolni. Naná, hogy így tettünk, annak ellenére, hogy ez volt az első napunk – de nem bántuk meg. Mind az oktatók, mind a tanulók nagyon élvezték kalandot, mely kissé el is húzódott. Szerencsére a szülök megértően vártak csemetéikre, miközben a Katamarán Suliban szokásos napi értékelés zajlott.
Persze közben az uzsonna is megérkezett, banán és jégkrém tette még mosolygósabbá az amúgy is vidám első napunkat.
Második nap
Nincs mese, tombol a nyár, és ahogy az már a Balatonon ilyen esetben lenni szokott, forró a levegő és minimális a szél. Persze a kis katamaránok azért a lenge szellőben is haladnak, de persze ők is csak szerényen.
Reggel a megszokott időben találkoztunk kedvenc oktató termünkben, ahol kielégítettük video éhségünket. Még a reggeli előtt megtekintettük a Black Jack katamarán videókat, a Kékszalag idei többtestű aktualitásait, illetve néhány nekünk való oktató anyagot. Majd persze mozogtunk egy keveset. Ma úszás jutott számunkra, hiszen mind a levegő, mind a víz hőmérséklete erre csábított minket. Reggeli csak ezután érkezhetett a csemete pocakokba, és talán ennek is volt köszönhető, hogy alig maradt a reggeli szendvicsekből délutánra.
Léna elméleti frissítőjét követően minden hajóval vízre szálltunk, és a maradék úszáspróbával kombinált borulási gyakorlatoknak hódoltunk. Azt gondolom, továbbra is ez az egyik legszórakoztatóbb eleme az alapozó gyakorlatoknak. Szinte kivétel nélkül mindenki lelkesen taglalta tapasztalatait az ebéd alatt is.
A Hajógyári Kikötő remek konyhája ma tyúkhúslevessel kedveskedett nekünk, és mire megnéztük az olimpiai vitorlázó számok első napi összefoglalóit, a bolognai spagetti is megérkezett. Étvágyban ennél a menü pontnál sem volt hiány, Dani és a konyha csapatának legnagyobb örömére. De gondolom a szülők is elégedetten mosolyognak, eme sorok olvasásakor.
Szerény ping–pong, csocsó illetve némi társasjáték az árnyékban szolgált emésztési gyakorlatként, mielőtt délután újra vízre szálltunk. Az ilyen együttes alkalmak kiválóan alkalmasak arra, hogy közelebb kerüljünk a gyermeki gondolkodás alapjaihoz. KI gondolta volna, hogy számukra teljesen más jelent a tv-ben hallott „kétszáz méter női mell”, mint az úszó sportban jártas felnőtteknek. Most már értem, miért is szörnyülködtek el a kiskorúak a hír hallatán. De azt is megtudhattuk, hogy egy hegy elhordásához adott esetben egy szem katicabogár is elég, csak az legyen nagyon erős – na ugye mik vannak?
Persze nem csak elmélkedtünk, hideg limonádéval megtöltött a kulacsainkkal, és a naptejjel megkent bőrünkben a vízre is kimerészkedtünk. Ismét minden hajó szerepet kapott az épp hogy fújdogáló szélben, ám egyes szerepeket megcseréltünk. Megesik, hogy az önbizalom hiányban nem szenvedő hölgyek átlépik a serdülőkorban levő fiúk ingerküszöbét – ilyenkor a jó oktató résen van és cserét eszközöl a legénység soraiban.
És ugye nem is gyerekekkel foglalkoznánk, ha nem kerülne elő egy héten legalább egyszer a ragtapasz. Nos, erre az aktusra ma került sor, egy lépcsőn való szeleburdi áthaladáskor. Persze fogat is húztunk, ha már egyszer belekezdtünk az orvosi beavatkozásokba, miért is ne folytassuk. Uzsonna is jutott mára, a jégkrém mellé most barack jutott, amit örömmel majszoltunk a napzáró értékelés során.
Harmadik nap
Éjjel megérkezett a hideg font, lehűlt a levegő is. Az időjárás változáshoz illesztettük a szerdai Katamarán Suli programot is.
Reggel a megszokott helyen és időben találkoztunk palántáinkkal, és az első dolgunk az olimpiai eredmények kiértékelés volt. Áttekintettük Rio sikeres hazai vitorlázóit, és méltattuk Érdi Mária futamgyőzelmét, illetve Berecz Zsombi kora rajt esetét is kibeszéltük. Még egy kis testmozgás is belefért a pudingos csigák által képviselt reggeli elé.
Délelőtt beijesztett minket az időjárás, és egyre gorombább felhők jelezték, hogy tiszteletben kell tartanunk a természet erejét. Nem volt mit tenni, alaposan becsomagoltuk a nebulókat. A Katamarán Suli – és ez itt nem a reklám helye – egyike a legjobban felszerelt vitorlás iskoláknak. Így nem csak a lazán öltözött hölgyekre, de a nagyvonalú urakra is sikerült ráhúzni az ilyenkor ajánlott vitorlás ruházatot. Előkerült a neporén ruha, a vízhatlan széldzseki és nem maradhatott el a szokásos mentőmellény, bukósisak lycra mellény viselet sem. Így már nyugodtan engedtük a szeszélyes körülmények közé a srácainkat.
Ám Veszprém felől egyre lilább fellegek közeledtek, így további óvintézkedéseket foganatosítottunk. Felkerültek a VHF rádiók a kis katamaránokra, és mindkét motorossal szoros gyűrűt alkottunk a csökkentett létszámú vízi flottánk körül. A srácok így a motorosok biztonságából váltva tapasztalhatták meg a pöffös északi szél szeszélyeit. Ebéd előtt leszereltünk, és némi szabadtéri társasjáték is elfért az életünkben.
Ebédre ismét csemete kedvenc kapott szerepet az étlapon, őszibarack krémleves formájában, melyet sült csirkecomb kísért rizibizivel. Továbbra is remek az étvágyunk és az adagokra sem lehet panasz. Köszönet a Hajógyári Kikötő konyhájának, fogyni biztos nem fogunk. A csendes pihenő nem volt túl hűséges a nevéhez, hiszen a pasik a foci mellett voksoltak, ami ugye nekik sem megy csendben. Egy csipetnyivel voltak csendesebbek a lányok, akik a kártyaforgatásra voksoltak szieszta idején.
Két esőfelhő között délután is útra keltünk, ám most a változatosság kedvéért csak a motorosokkal. Becsomagolt srácainkkal megtámadtuk a füredi Vitorlázeum műintézményt, ahol is interaktív módon ismerkedhettünk a vitorlázás történetével. Megnéztük a Kékszalag hősöket, áttekintettük az alap csomókat, melyek több – kevesebb sikerrel meg is tanultunk. A Vitorlás étterem elszánt tanítványainkat jutalom gombóc fagyival lepte meg, úgy láttam az arcokról, az akció elérte a célját.
Haza úton a Sirocco és a Fifty – Fifty is szerepelt a megtekintendő látványosságok között, mely vitorlások a magunk nemében külön-külön is komoly figyelmet érdemelnek.
Majdnem elfelejtettem, ma is adtunk munkát a Fogtündérnek, kivételesen egy nemzetközi nebulónk foga szökött meg a helyéről. Mielőtt elbúcsúztunk egymástól értékeltük a kissé nedves nap eseményeit, és persze uzsonnáztunk is.
Negyedik nap
Jaj, ma a levegő alig húsz fokos – igen, ez azt is jelenti, hogy a Balaton vize a melegebb. A Katamarán Suli palánták ennek ellenére délelőtt és délután is a vízen voltak, minden elismerésem az övék.
Hűvös ide vagy oda, mi reggel testmozgással kezdtünk – ez bizony állandó eleme a Katamarán Suli programjának. Mára „zombi kidobó” jutott részünkre, melyet Sümi katalizált, azt gondolom kiváló bemelegítés lett a gimnasztikához. Ezt követően sonkás szendvicseket kaptunk reggelire, melyhez végre Léna is megehette a saját termésű paradicsom készletét, miközben az éjszakai híreket emésztettük Rióból.
Itt szeretném kiemelni hálánkat a Hajógyári Kikötő éttermi csapatának. Úgy alakult, hogy a héten csirke allergiás, illetve laktóz és glutén érzékeny nebulónk is akadt. Ennek ellenére senki nem halt éhen, mindig mindenkinek volt harapni valója, ami nem kis dolog. Szóval – köszönöm.
Délelőtt az előző nap elsajátított alap csomók számonkérésével fokoztuk az izgalmakat, majd az erős szélre és a hőmérsékletre való tekintettel megosztottuk a társaságot. A tapasztalt és vállalkozó szellemű srácaink a kis katamaránokkal vágtak neki a frissülő északi szélnek. Ők minden ruházatot magukra öltöttek, amit a Katamarán Suli kollekciójában találtak. Neoprén ruhát, széldzsekit, mentőmellényt, bukósisakot, lycra mellényt csomagoltak magukra, illetve a végére a vitorlás kesztyűk is használatba kerültek.
Az óvatosabb duhajok részére „nagyhajós alapismeretek testközelből” műsorszám szerepelt a terítéken, Balatonfüred – Csopak – Balatonfüred útvonalon. Kezdetekben kissé furcsa volt csemetéinknek a kis katamaránok után a negyvenkét lábas tőkesúlyos hajóval való közlekedés, de hamarosan kiderült, ennek is megvan a maga varázsa. Lehetett tekergetni a körkormányt, recsegtetni a csörlőket, egy oldalon ülve nézni a táboros kollégákat – nem csoda, hogy akadt mosoly bőven. A kikötésben már az egész csipet csapat aktívan részt vett, ráérezve a beépített motorral való közlekedés lehetőségeire.
Ebédre ismét egy közösséget alkotva siettünk az étterembe – így a kora őszi hangulatban kifejezetten jól esett a forró paradicsomleves a helyes kis betűtésztáival. Sikerült is annyit felfalni belőle, hogy a gyermeki pocakokban alig maradt hely a rakott tésztának. A szieszta ma rövidre sikeredett, hiszen a borús idő ellenére a szél lecsendesedett és az összes kis katamaránt kicsalta a Balatonra.
Büszke voltam a kihajózó „hógolyóinkra” – olykor így szólítjuk a kis fehér bukósisakban lapuló nebulóinkat. Már egész önállóan mentek le a vízre, majd ennek szellemében ki a kikötő előtti pályára. Csak egy kevéske nyaffi volt a hajózó párok kiosztásánál, de ugye a haverok mellett az oktatóknak egyéb szempontokra is tekintettel kell lennie. Kik azok, akik elviselik egymást, mellesleg már olyan tudásszinten vannak, hogy a hajó is jó irányba suhan alattuk. No és persze nem árt, ha annyi súllyal is rendelkeznek, hogy ha fejre állítják a bárkát, maguk vissza is állítsák. De Léna ügyesen kialakította a kompromisszumos párokat és így folytatódhatott a vitorlás képzés. Mára ismét VHF rádiókat is kaptak a többtestű kishajók, így nem csak korszerűbb, de egyszerűbb is a kommunikáció az oktató és a tanítványa között.
Mire véget ért a délutáni hajós feladatsor, a Nap is kisütött, és felmelegítette a vitorlázásban kissé elgémberedet csemete újakat. Így ha lehet még vidámabban ment a leszerelés és az elpakolás. Persze mielőtt szétszéledtünk uzsonnáztunk, no és persze napot is értékeltünk.
Ötödik nap
„A Katamarán Sulival az a baj, hogy még igazából el sem kezdődött, máris véget ért – és nekem ez nagyon fog hiányozni,”- mondta ma az egyik tanítványuk az utolsó nap estéjén. Bevallom nekünk is.
Egy újabb Katamarán Suli tábor ért véget, és mint ilyenkor általában, az ember némi összegzésre folyamodik. A reggelünk a megszokottakhoz képest változással indul. Falánk tanítványaink fél órával előre hozták a reggeli időpontját. Mi azzal a feltétellel mentünk bele, ha reggel mindenki lezárja a csomó és a hajó felszerelési vizsgát. A vizsgák rendben lementek, és mi korábban tüntettük el a mai túros-meggyes csigát. Majd persze korábban is szereltünk fel, és ennek köszönhetően több időt is tölthettünk délelőtt a vízen.
Nebulóinknak egy utolsó próbatételen is át kellett esniük annak érdekében, hogy a délutáni szülői bemutatóra nyugodt lelkiismerettel engedhessük őket. Ez pedig nem volt más, mint a vízből mentési gyakorlat. A Hajógyári Öbölben „bajba jutott” lasztikat és mentőmellényeket kellett „kimenteniük” a rátermett katamarános srácoknak, majd annak rendje és módja szerint a mentést követően a motorosba szállítani. Bevallom volt néhány vicces pillanata a jelenetnek, de az eredményre mindenki büszke lehetett.
Ebédre időben érkeztünk, és a jutalom sem maradt el. Balaton szerte méltán ismert lencselevest követően a Katamarán Suli népszerűségi listák éllovas fogása érkezett, a rántott karaj, petrezselymes burgonyával. Ismét faltak a srácaink, úgy látszik a husi népszerűsége tábor és korosztály független. Csak halkan jegyzem meg, itt látott napvilágot az az információ is, miszerint a tábor harmadik foga is bejelentkezett a Fogtündérhez. Na, erre mit is mondjak – ez egy ilyen hét.
Rapid sziesztát követően ünneplőbe öltözött lélekkel hajóztunk ki az időben érkezett szülők sokasága között. Oktatóként is remek érzés, hogy az anyukák, apukák megtisztelik a nyílt délutánunkat és időd szánnak a bemutatóra. A siker nem maradt el, tanítványaink ügyesen fordultak, perdültek, míg a szeretteik négy motoros fordulóval gyönyörködtek bennük. Csattogtak a fényképezők és a szeretettel teli poénok, míg le nem telt a látogatási időkeretünk.
Fegyelmezett módon kihajóztunk és leszereltünk, míg a családtagok a Hajógyári Kikötő éttermi választékával foglalatoskodtak. És persze elérkezett a várva várt pillanat. Felöltöttük Katamarán Sulis csapatpólónkat, és a hét eseményeit méltatva díjkiosztót tartottunk. Nagyon örömteli és megható része ez a táborunknak, igazán szeretem. Még akkor is, ha pénteken a dinnyével kombinált jégkrém az uzsonna, és ugye ez a duó örömmel veti magát rá az új fehér póló szabad felületeire.
Nyélcsorgatás ide, pacák oda, a srácok örültek, a szülők mosolyogtak, mi pedig örömmel nyugtáztuk, hogy ismét nem dolgoztunk feleslegesen. Szeretném megköszönni Hegedűs Lénának és Sümegi Péternek, hogy elkötelezett társam voltak a héten. Külön elismerést érdemelnek a Hajógyár Kikötő munkatársai, rendezett környezet, nyírt pázsit várt ránk egész héten. És ugye ne feledjük a konyha személyzetét sem, hiszen most glutén és laktóz érzékeny tanulókat kellett etetniük.
Remek hét volt, olimpiai izgalmakkal és szeszélyes időjárással fűzserezve. Köszönöm a szülőknek, hagy bíztak bennük, gyermekeiknek pedig a türelmet és a sok vidámságot.
