Jaj, ma a levegő alig húsz fokos – igen, ez azt is jelenti, hogy a Balaton vize a melegebb. A Katamarán Suli palánták ennek ellenére délelőtt és délután is a vízen voltak, minden elismerésem az övék.
Hűvös ide vagy oda, mi reggel testmozgással kezdtünk – ez bizony állandó eleme a Katamarán Suli programjának. Mára „zombi kidobó” jutott részünkre, melyet Sümi katalizált, azt gondolom kiváló bemelegítés lett a gimnasztikához. Ezt követően sonkás szendvicseket kaptunk reggelire, melyhez végre Léna is megehette a saját termésű paradicsom készletét, miközben az éjszakai híreket emésztettük Rióból.
Itt szeretném kiemelni hálánkat a Hajógyári Kikötő éttermi csapatának. Úgy alakult, hogy a héten csirke allergiás, illetve laktóz és glutén érzékeny nebulónk is akadt. Ennek ellenére senki nem halt éhen, mindig mindenkinek volt harapni valója, ami nem kis dolog. Szóval – köszönöm.
Délelőtt az előző nap elsajátított alap csomók számonkérésével fokoztuk az izgalmakat, majd az erős szélre és a hőmérsékletre való tekintettel megosztottuk a társaságot. A tapasztalt és vállalkozó szellemű srácaink a kis katamaránokkal vágtak neki a frissülő északi szélnek. Ők minden ruházatot magukra öltöttek, amit a Katamarán Suli kollekciójában találtak. Neoprén ruhát, széldzsekit, mentőmellényt, bukósisakot, lycra mellényt csomagoltak magukra, illetve a végére a vitorlás kesztyűk is használatba kerültek.
Az óvatosabb duhajok részére „nagyhajós alapismeretek testközelből” műsorszám szerepelt a terítéken, Balatonfüred – Csopak – Balatonfüred útvonalon. Kezdetekben kissé furcsa volt csemetéinknek a kis katamaránok után a negyvenkét lábas tőkesúlyos hajóval való közlekedés, de hamarosan kiderült, ennek is megvan a maga varázsa. Lehetett tekergetni a körkormányt, recsegtetni a csörlőket, egy oldalon ülve nézni a táboros kollégákat – nem csoda, hogy akadt mosoly bőven. A kikötésben már az egész csipet csapat aktívan részt vett, ráérezve a beépített motorral való közlekedés lehetőségeire.
Ebédre ismét egy közösséget alkotva siettünk az étterembe – így a kora őszi hangulatban kifejezetten jól esett a forró paradicsomleves a helyes kis betűtésztáival. Sikerült is annyit felfalni belőle, hogy a gyermeki pocakokban alig maradt hely a rakott tésztának. A szieszta ma rövidre sikeredett, hiszen a borús idő ellenére a szél lecsendesedett és az összes kis katamaránt kicsalta a Balatonra.
Büszke voltam a kihajózó „hógolyóinkra” – olykor így szólítjuk a kis fehér bukósisakban lapuló nebulóinkat. Már egész önállóan mentek le a vízre, majd ennek szellemében ki a kikötő előtti pályára. Csak egy kevéske nyaffi volt a hajózó párok kiosztásánál, de ugye a haverok mellett az oktatóknak egyéb szempontokra is tekintettel kell lennie. Kik azok, akik elviselik egymást, mellesleg már olyan tudásszinten vannak, hogy a hajó is jó irányba suhan alattuk. No és persze nem árt, ha annyi súllyal is rendelkeznek, hogy ha fejre állítják a bárkát, maguk vissza is állítsák. De Léna ügyesen kialakította a kompromisszumos párokat és így folytatódhatott a vitorlás képzés. Mára ismét VHF rádiókat is kaptak a többtestű kishajók, így nem csak korszerűbb, de egyszerűbb is a kommunikáció az oktató és a tanítványa között.
Mire véget ért a délutáni hajós feladatsor, a Nap is kisütött, és felmelegítette a vitorlázásban kissé elgémberedet csemete újakat. Így ha lehet még vidámabban ment a leszerelés és az elpakolás. Persze mielőtt szétszéledtünk uzsonnáztunk, no és persze napot is értékeltünk.
Kép: Sümi és Rozsda
Szöveg: Rozsda
