Ez a nap is eljött – és bevallom nagyon vártuk. A Katamarán Suliban már hagyomány, hogy amint véget ér a Kékszalag, mi máris az utánpótlásnak szenteljük minden figyelmünket. Ahogy tapasztaltam, a nebulóink legalább akkora várakozással érkeztek az idei első táborunkba, mint mi magunk, oktatók.
A hétvégi időjárás nem sok jóval kecsegtetett, de nem is lennénk mi Team Black Jack versenyzők, ha megrettennénk az alig húsz fokos víztől. Reggel a szokásos alapos Hajógyári Kikötő bemutatást követően először egymással, majd a kis oktató katamaránokkal ismerkedtünk meg. Idén ezt már két nyelven is megtehettük, mert a korábbi német nyelvterületi aktivitásunkat kibővítettük az angol ágra is. Ennek köszönhetően már az USA-ból is vannak tanulóink. Az elméleti áttekintést követően remek ebédet kaptunk Dani és társai jóvoltából a Hajógyári Kikötő étterméből. Mind a gulyás, mind a sajtos tejfölös lángos elnyerte a nemzetközileg is kifinomult ízlésünket. A jóllakott pocakoknak egy kis ping-pong és csocsó segített megnyugodni, majd vízre szálltunk.
Pöffös északi ide, hűs víz oda – nekünk nem számított, száguldottunk a Balaton hullámain. Az első napi kötelező gyakorlatot is letudtuk, nevezetesen mindenkinek be kellett borítani a kishajóját, majd saját erejéből vissza is kellett állítania. Naná, hogy sikerrel teljesítettek a fiatalok a kihívást, melyet a félszeles alap gyakorlatok követtek.
A nap szakmai részébe ennyi fért bele, no és persze az uzsonnával kiegészített értékelés. Banánt és jégkrémet felváltva majszolva beszéltük át a nap tanulságait, és nagy mosoly kíséretében vettünk búcsút – de csak egy estére – a fiataloktól.
Szöveg, fotó: Rozsda
