Ez a reggel pont úgy indult, ahogy a mesében egy nebuló elképzelné egy vitorlás sulis tábori reggelét. A nap sütött, a nyári szellő lengedezett, a Balaton pedig már bársonyosan hívogató volt – tehát igazi Katamarán Sulis napkezdet.
Luca aktívan bekezdett a reggeli átmozgató tornával a Hajógyári Kikötő árnyékos részén, ahol már igencsak megszokott látvány vagyunk. Közkívánatra úszás is szerepelt a reggeli előtti frissítésben, amit Boti motorcsónakos jutalom ugrásai tettek igazán emlékezetessé. A vállalkozó szellemű fiatalok nem csak a motorosból, de Boti kezéből, válláról is végrehajthatták a műugrókat megszégyenítő gyakorlataikat. Talán nem meglepő, de a reggeli szendvicsek ezt követően hamar eltűntek a csemete bendőkben.
A szakmai felkészítés keretein belül finomításra kerültek a fordulás és a perdülés különbségei, a trapézolásban rejlő lehetőségek, majd ebéd elé még jutalom program is jutott. Először a srácok, majd a lányok ismerkedtek meg testközelből a Black Jack katamaránnal, amin a Katamarán Suli oktató csapata versenyzik. Tanulságos volt látni, hogy a mai tizenéves leányok milyen komoly napozási potenciált látnak egy ekkora kifeszített hálóban. Ebédre több nebulónk kívánságára a tyúkhúsleves után bolognai spagetti volt a menü, nem is kellett etetni senkit.
Délutánra kissé beborult, de csak épp annyira, hogy nagyon melegünk még ne legyen, de szelünk már pont elég. Fiataljaink fel is szerelték a kis katamaránokat, magukra öltötték a biztonsági felszerelést, és megtöltött kulacsaikkal kivágtattak a vízre. Egyre ügyesebbek és persze bátrabbak is a srácok, így ma egészen öreg Tihany magasságáig tartott a túra. Ez alatt a felhők kergették egymást a tó körül, minek hatására tovább frissült a szél. Készségeinket a friss szélben fejlesztettük hajóvezetés és kikötés terén is, Luca nagy örömére. Azt hiszem ma kicsit sűrűn érkeztünk a kikötőbe.
Az értékelésünk délután több hullámban zajlott, és az uzsonna jégkrémek csöpögési hajlamának okán ismét a szabadban. Halk szürcsölések mellett beszéltük át a leejtés és az élesedés fortélyait, a hajó le- és felszerelés további lehetőségeit. A várható melegre való tekintettel Luca nem csak újabb kulacsokat szerzett be nekünk, de szervezett mellé egy kulacsnyilvántartó és hidratáció biztosító motivációs rendszert is. Nem állítom, hogy egyből értettük, de hogy ezt követően inni fogunk, és persze a kulacsokat sem felejtjük a parton, az már biztos. Mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, a reggeli kezdést lekéső apukák bünti fekvőtámasz bemutatójával tettük emlékezetessé az amúgy is remek napot.
Szöveg, fotó: Rozsda
