Úgy tűnik az idei nyár a végletek jegyében telik el. Az előző héten közel negyven fokban izzadtak a kis kalózaink a Balatonon, ma reggelre pedig ismét a víz volt melegebb a levegőnél. De persze ez csak egy időjárási tényező, a Katamarán Suliban ettől függetlenül zajlik az élet. Reggel úszással kezdtünk, mint minden hétfőn, hiszen tudnunk kell, ki milyen vízbiztonsággal rendelkezik. Örömmel tapasztaltuk, hogy nebulóink remekül érzik magukat – afelfújható édesvízi cápák ellenére is – a tóban.
A gyors szárítkozást követően felfaltuk a helyben sütött mogyorókrémes croissant, melyet nem is hiszem, hogy van olyan gyermek, aki ne szeretne. Tele pocakkal sokkal jobban megy az ismerkedés – ez már közismert tény. Így először egymásnak, majd a Hajógyári Kikötőnek, végül, de nem utolsó sorban, a Topaz 12 gyermek katamaránoknak mutatkoztunk be. Persze, ha már biztonság – a katamarán boruláspróba sem maradhatott el, és már délután kiderült, nagyon helyesen tettük, hogy az első nap programjába beépítettük.
Bár kicsit késtünk az ebédről, ez szerencsére az étel élvezeti értékét nem befolyásolta. Tyúkhúslevest kaptunk, hozzá bolognai spagettit, melyet a legkisebbek repeta adaggal tetéztek. Elképzelni sem tudom, hova fér ennyi tészta néhány – alig nyolc esztendős – kalózba, de eltűnt bennük az biztos. Az emésztés idejét játékkal töltöttük, de fél szemmel az időjárás jelentést is bújtuk. Ebbe egy helyi békát is bevontunk, aki a katamarán ponyván lapult – ám a jószívű hercegnők visszaszállították a lakhelyére. Délután ismét a vitorlázásé volt a főszerep – és mivel úgy ítéltük meg vihar nem lesz, az összes kalózunk vízre szállt. Kezdetekben csak szerényen, a kirakott pályán robogtunk, majd persze elindultunk hódítani is. A korábban keletről fújó gyengébb szelet egy nyugati esőfelhő okozta frissülés váltotta, mely vágtatásra csábított. Mit mondjak, persze elcsábultunk, elrohantunk Tihanyba és naná, hogy sikerült elesni egy két hajóval is. Őrülten élvezték a srácaink, én ekkora vigyorral borulni ritkán látok katamarános legénységet. Sajnos a zivatar felhő sem tartott sokáig, és az időnk is fogyatkozott, így apránként visszatértünk az anyakikötőbe.
Itt a délutáni gyümölcs várt ránk, mely a leszerelés után igazán jól esett. Persze a napi értékelés sem maradhatott el, hiszen fontos a nebulók elégedettsége. Is. Mosolygós szülők társaságában csendes esőben zártuk a napot.
Szöveg, fotó: Rozsda
