Hétfő – egy újabb vidám hét indult a Katamarán Suliban.
Ahogy az már felénk lenni szokott, az újabb hétkezdet újabb Katamarán Sulis kihívásokat jelent. Tanítványaink szinte mind időben megérkeztek, és nem csak a kötelező tábori kellékeket, de a vidámságot és a lelkesedést is hozták magukkal. Ennek mi mindig nagyon-nagyon örülünk.
Az első napirendi pontunk a megérkezést követőn az ismerkedés volt. Ha már együtt töltünk egy hetet, jó, ha minél többet tudunk meg egymásról. No meg persze bejártuk az eheti bázisunkat, a 150 éves Balatonfüredi Yacht Club telepét is. Hiszen az is hasznos, ha képben vagyunk, mit merre találunk, hol szórakozhatunk, és hol tisztálkodhatunk. Mire véget ért a bemutató, meg is érkezett a tízórai. Annak ellenére, hogy srácaink reggeliztek, hamar elfogyott a friss péksüti kupac.
A hétre kellő meleget jelzett az időjósok szövetsége, így mi is ennek megfelelően alakítottuk a napi programot. Átöltöztünk, és a felfújható állatok társaságában ellenőriztük tanítványaink úszás tudását. Nos, örömmel tapasztalhattuk, hogy ezzel nem lesz gond a héten. Száradás közben áttekintettük a kis katamaránok felszeléseit, és ha már így tettünk, fel is szereltük őket. Maradt némi időnk ebédig, amit újabb „egészségügyi fürdőzéssel” töltöttük, majd átöltöztünk.
A remek Vitorlás Étterem kiváló finomságokkal kedveskedett nekünk. Tárkonyos ragulevest kaptunk, majd káposztás tésztát. Ez utóbbit volt, aki porcukorral és akadt, aki borssal fogyasztotta el, ízlésük szerint. Meglepetés nasi is érkezett az menü végére, ami narancsos darapuding néven szerepelt, házi lekvár öntettel.
Az étkezést követően a kánikulára tekintettel árnyákban maradtunk, volt aki csocsózott, mások pingpongoztak. Majd elérkezett a vízre szállás pillanata. Előtte természetesen magunkra öltöttük a Katamarán Suli biztonsági öltözetét, a mentőmellényt, a lycra mellényt és a bukósisakot is. Alapos napkrémezést követően ittunk eleget, majd letoltuk a bárkákat a vízre.
A csapat lelkesedése, no meg a tudásszintjük lehetővé tette, hogy már az első nap vitorlázást építsünk be a délutáni menetrendbe. A kikötőből való kicirkálás természetesen még nem ment zökkenő mentesen, ám a nyílt vízen már előkerültek a rejtett tehetségek. Mivel szinte az összes hajóval kimerészkedtünk, így igazán látványos forgatagot képviseltünk. Ha pedig hozzávesszük a csemetéink torkából kibuggyanó csicsergést és a kacaj hullámokat elmondhatjuk, hogy zajosan vidám délutánunk volt.
Szerencsénk volt a friss széllel, de sajnos eljött a kihajózás ideje. Szépen sorban kivitorláztunk a kikötőbe, kivettük a mini katamaránokat és leszereltünk. Addig persze nincs búcsú, míg a napot közösen nem értékeltük a nebulókkal. Mindenkivel átbeszéltük, mi is volt számára a nap fénypontja, és persze azt is érintettük, mi az, amin változtatást javasolnak a tanítványaink. A megbeszélés alatt elmajszoltuk az uzsonna falatokat, mára barack és müzli került az asztalra. Hát így telt a Katamarán Suliban a hétfő.
