Hétfő – egy új hét kezdete, tele kalandokkal, ismerős és friss kölyökarcokkal és persze a nélkülözhetetlen katamaránokkal.
Ha hétfő, akkor új csemetefalka érkezés van napirenden a Katamarán Suliban. Mindig jól eső érzés ismerős arcokat látni, hiszen nem csak marketing oldalról van jelentősége a visszatérő nebulóinknak. A szívünknek is roppant kellemes érzés, a sportág népszerűségét is szolgálja, nem mellesleg rohamosan növeli a katamarán rajongók táborát.
Reggel tehát fiúk és lányok, hol maguk, hol szüleikkel kísérve megérkeztek hozzánk. Hoztak magukkal lelkesedést, vidámságot és kánikulát. Ahogy az már lenni szokott, a hétfői adminisztrációt követően az ismerkedés percei következtek egymással és a kikötővel. Amint ezen túljutottunk, érkezhetett is az uzsonna. Mára főtt tojást kaptunk mini vaj, paradicsom, paprika és felvágottak társaságban, jól is esett.
Tízórai után némi relaxáció következet, melyet srácaink vérmérsékletünk szerint alakíthattak. Így volt, aki csocsózott, tollasozott, akadt pingpong aktivista is, de a szökőkút sem maradt kihasználatlan. Persze hogy a balatoni fürcsi is sorra került, hiszen az első nap kötelező program eleme az úszás tudás élesben való ellenőrzése. Mentőmellényt húztunk mindenkire, napkrémeztünk is, majd oktatói felügyelet és motoros kíséret bevonásával ellenőriztük tanulóink vízbiztonságát. Kisebbek és nagyobbak remekül vizsgáztak, így hozzáférhettek a felfújható állatokhoz és persze a motorosról való ugrálás lehetősége is megnyílt számukra. Be kell vallani, igen akrobatikus nebulóink jöttek össze a héten.
A pancsolás után áttekintettük az alapvető szélirányokat, felfrissítettük katamarán tudásunkat, majd bemutató jelleggel egy kisebb és egy nagyobb bárkát közösen felszereltünk. Azért alakítottuk így, mert a héten a visszatérő csemeték már a Magyar Vitorlás Szövetség akkreditációs szintjein is hajóznak, így kiérdemlik a magasabb szintű oktatást, az ehhez szükséges hajóparkot. Miután a felszerelés remekül sikerült újabb táplálékot vettünk magunkhoz, ezt ebéd formájában, Zellerkrémleves és bolognai spagetti volt a menü. A spagetti még eltűnt, de a zellerkrémleves annak ellenére nem nyerte el a gyermeki száj ízlését, hogy roppant egészséges leves. Ez nem csak az el nem fogyasztott mennyiségből derült ki, de a szokásos délutáni értékelésen is hangsúlyt kapott.
Tele hassal csak hűsölni lehet, így némi szabadidős tüsténkedést követően szálltunk csak vízre. Okkal tettük ezt, mert féltjük a tanulóinkat. Mindenkinek megtöltöttük a kulacsát, bekrémeztük a testét napvédővel és persze a VHF rádiók is elfoglalták helyüket a kis katamaránokon az árboc tövében, Srácaink lelkesedése ránk is hatott, az összes hajót vízre tettük is kihajóztunk.
Gyenge nyugati, majd déli szellő várt minket, ami tökéletesen alkalmasnak bizonyult az első napi gyakorlatokra. Félszeles pályán melegítettünk be, majd motoros követéssel fordultunk és perdültünk. Ezt tetézte a kötelező borulás próba, mely ismét nagy sikert aratott. Mind a gyakorlottabb, mind a kezdő hallgatóink élvezettel döntötték fel a bárkákat, és persze közben le is hűtötték a testüket. Az egészségügyi csobbanást még megismételtük a délután folyamán, majd ahogy a szél is alább hagyott, mi is kikötöttünk.
Uzsonnára épp leszereltünk, így nem volt akadálya a remek almás pite kupacok eltüntetésének. Persze a limonádé is nagy sláger volt, hálásak voltunk, hogy maguktól is ittak eleget a katamarán palánták.
A Katamarán Suliban a nap végén mindig értékeljük az aktuális eseményeket, nem volt ez másként ma sem. Átbeszéltük mi volt az, ami sikert aratott, és mi az ami fejlesztendő, majd érzékeny búcsút vettünk és szétszéledtünk.
Szöveg és fotó: Rozsda