Kedd – az a nap, amikor nem csak a kánikula, de a csapat hangulata is fokozódik. Konkrétan alig lehetett kihozni a Katamarán Sulisokat a vízről.
A reggeli szél nem sok bíztatót jósolt számunkra, de az optimizmusunk határtalan volt. Amíg összejött a csapata megreszelgettük a lányok körmeit és felkészültünk a napra. Bemelegítésnek áttekintettük az előző napi eseményeket és fotókat, majd vetettük pár pillantást a Black Jack életére a vele kapcsolatos nagy katamarán kihívásokra. Izgalmas volt, ez egyértelmű közös vélemény. Sőt, ilyen helyzetekben értékelődik fel igazán, hogy az eheti oktató gárda mind a Black Jack fedélzetén versenyez.
Torna helyett ma a homokos tóparton mozogtunk és úsztunk egy keveset, majd „cápaváltót” tartottunk. A játék igazi Katamarán Sulis ötlet- két csapatot alkotunk, megkaparintunk egy-egy felfújt cápát, majd a „vadállatot” stafétaként használva megmérkőzünk a vízben. Egy-egy jelet kell megkerülni a vízben a csapatoknak, majd a cápát átadva jöhet a következő szerencsés. Az amúgy sem hideg reggelen szinte forrt a víz, tapintani lehetett a cápák szívverését. Mivel a befutóra a cápák közelharcba keveredtek, Balu és Zsacsi javaslatára egy egészséges döntetlenben egyeztünk ki a gyerekekkel.
A kiváló reggeli programot tízórai követte, ma mosolygós virslit kaptunk mustáros kacsintással, mellé remek limonádékat. Evés után járt a pici pihi, és bizony akadt, aki komolyan is vette – babzsákjaink jó szolgálatot tettek a nagy kamaszok alatt. A fiatalok persze csocsóztak és pingpongoztak, a lányainknál előkerült a kártya is, ha jól sejtem „solo” volt a sláger.
A szél szerencsénkre fokozatosan megélénkült, így felszereltünk, megtöltöttük a kulacsainkat és persze kihajóztunk. Ma már akkreditációs szint mentén haladtunk a tanítványainkkal, és a gyakorlatok is ennek megfelelően kerültek összeállításra. Mentünk rövidebben pályán, és hosszabb „túra szakaszt” Tihany elé, közben egészségügyi fürdőket beiktatva. Bár jól halad a katamarán és hűt a menetszél, azért nem ártott időnként egy kiadós fürcsi. Megesett, hogy motorosból való ugrálás is vegyült a pancsolás közé, innen úgy tűnt, élvezték a csemeték. A szakmai programban is léptünk, mára a vízből mentés és a motoroshoz állás került terítékre, több-kevesebb sikerrel.
Az ebédről ma nem késtünk, kiváló húsleves fogadta az éhes katamarán falkát, melyet a sláger rántott husi követett fűszeres fahéjas burgonyával. Nem árulok el titkot azzal, ha jelzem, ez bíz elfogyott. A csendes pihenő alatt áttekintettük a vizsga feladatokat és a Magyar Vitorlás Szövetség „Vitorlás Suli” akkreditációs elvárásait is. Mire végeztünk visszafrissült a délkeleti szellő, így nem is haboztunk, kihajóztunk.
Az időnként egész élénk szélben kiváló sebességgel közlekedtünk. A 18 lábas hajónkon sikerült bemutatni azt is, mit jelent, ha valaki nem ejt bele időben a frissülésbe – komoly esés lett előle. Ám legényeinket sem kell félteni, a begyakorolt mozdulatokat felhasználna ma is ügyesen visszabillentették egyensúlyába a katamaránjukat és vágtattak tovább. A szakmai gyakorlatokat kidobós játékkal és vízi laszti vadászattal tettük változatossá. Nem mondom, hogy mindenkinek elsőre minden sikerült, de hogy jól szórakoztunk, az nem is kérdés. A laza hátszeles kikötés kissé rapid módon zajlott, de komoly galiba nélkül kivettük a mini bárkákat és leszereltünk.
Az értékelést természetesen ma is megtartottuk, hiszen nekünk is fontos, miként élték meg tanítványaink a nap eseményeit. A levezetésnek felszolgált fehér csokis mousse, amit egyesnek csak muff néven ismeretek igen finomra sikerült, az elfogyasztott mennyiségre sem lehetet panasz.
Úgy tűnik, sikerült egy újabb remek napot együtt töltenünk a Katamarán Suliban.
Szöveg és fotó: Rozsda
