Első nap
Az első benyomást csak egyszer szerezhet az ember – és ez a mondás érvényes a Katamarán Sulit látogató nebulókra is. Az arcokon felsejlő mosolyokat elnézve talán ez most jól sikerült.
A reggeli bemutatkozást és a kikötő ismereti sétát követően torna majd úszástudás felmérés szerepelt a programban. Ezt követően kicsit pihegve, picit nedvesen, de jöhetett a jól megérdemelt tízórai. Fincsi ez a Hajógyár étterem kakaós csiga is, mind elfogyott. Némi elméleti ismeretet követően vízre tettünk az első számú Topaz 12 bárkát, és egyesével bemutatkoztunk neki. Szépen módszeresen mindenki elsajátította a Katamarán alapvető tulajdonságait, majd avató jelleggel fel is borítottuk. Elsőre nehezen ment, majd azért kiderült, minden táborozónak genetikai hajlama van a kis katamarán beborításához és felállításához – így ez lett a nap egyik csúcspontja. Naná, hogy az akció után könnyen csúszott az ebéd. Szieszta jelleggel csocsó és szökőkút pancsi következett.
A déli pihenőt újabb katamarán aktivitás követte, ugyan még csak egy hajóval, de már párosával tesztelték a tanoncok a cseppnyi bárkákat. Volt itt mosoly, izgalom egy talpon veretés és borulás, minden mi gyermek szívnek álma vágya lehet. Persze remek szórakozás volt ez nekünk is, felnőtteknek, oktatóknak – csak meg ne tudják a nebulók.
Szöveg, fotó: Rozsda
Második nap
A körülményekkel továbbra is hatalmas szerencsénk van. Bár olykor kissé talán túl melegnek is tűnhet az idő, a kellemes szél és a Balaton hullámai derekasan hűsítenek minket. A mai napon már tisztán kirajzolódott, hogy sokkal jobban haladnak a katamarán csemeték az anyaggal, mint gondoltuk. A fel- és leszerelés már könnyedén megy, ahogy a szinte önálló vízre szállás is. Fordulunk és perdülünk is, na és persze a félszelezés is remekül megy a társaság zömének. Ha pedig kissé elakadnánk, hol Boti, hol Luca ül be egy-egy körre a csemeték mellé. A tervezett programon felül a vakmerőbbeknek már sikerült egy testen, avagy „egy lábon”, – ahogy ők nevezik – vinni a katamaránt. Ja, és el ne feledjem, tolattunk is, ami ugye kifejezetten nehéz feladat.
Nos, ennyi hasznos és sikeres gyakorlat után érthető hogy jött az esti jutalom falat – közös motorcsónakos fürdés Tihany tövében, persze a felfújható állatkák társaságában.
Szöveg, fotó: Rozsda
Harmadik nap
Továbbra is tombol a nyár, és igazán remek a Katamarán Suliban a hangulat. Ahogy már eddig is minden reggel, ismét Luca reggeli tornájával kezdődött a nap, melyet étvágygerjesztő úszás követett, majd tízórai. A szél szerény aktivitására való tekintettel ezt követően Boti technikai szakköre következett – azaz minden katamarán palánta áttekintett a bárkáját, és ahol akadt javítani való, azt közösen orvosolták. Mivel még mindig tükör sima volt a Balaton, így eldöntöttük, ez lesz az a nap, amikor is megtekintjük a Vitorlázeum intézményét. Ez nem elírás, valóban így hívják a Vitorlás étterem tetőterében található vitorlástörténeti interaktív kiállítást. Megtekintettük a Kékszalag hőseit, a történelmi eseményeket és a viharszimulátort. Mi sem természetesebb, mint a hajtogatott papír hajóinkkal szimuláltuk a különböző szeleket, majd persze a csomókat is áttekintettük. A sikeres csomó vizsgákat jutalom fagyival ünnepeltük.
Ahogy mentünk, úgy jöttünk is, a Team Black Jack sebes kísérő motorosának köszönhetően. Útközben pancsolás volt a program, majd persze fincsi ebéd következett a Hajógyár étteremben. Délutánra élénkült a szél, így ismét vitorlát bontottunk. Ma már nem csak félszeleztünk, hanem negyed szélben is hajóztunk. Az ügyesebbek tudását szóló való vitorlázással is ellenőriztük – minden rendben, jól haladnak a kis kalózok.
Szöveg, fotó: Rozsda
Negyedik nap
Ha lúd legyen kövér – ha Katamarán Suli tábor, akkor legyen aktív és sportos. Na, ennek jegyében telt a mai, immáron negyedik napunk a táborban. Reggel jó szokás szerint Luca torna és úszás, ám most kiegészítettük vízibicajos programmal is. Aki „kihúzta a gyufát” az tekert – ez a nevelési célú tevékenység igen hatékonynak és persze roppant szórakoztatónak bizonyult. Ezt követően tízórai, majd a gyenge szélre való tekintettel Kalandpark következett. Nincs is annál remekebb dolog, mint 12 fővel átsuhanni egy gyors motorossal a tükör vízen Balatonfüredről Tihanyba, tenni ezt azzal a céllal, hogy meghódítsuk a helyi Kalandparkot. A csemetéink méreteire való tekintettel három különböző tudásszintű pályát is letesztelhettük, és bátran állíthatom, szuper a hely.
Talán érthető, hogy a mai remek ebédre kissé megkésve érkeztünk, ám annál éhesebben. Némi ping – pong, csocsó és foci után a kihajózás várt ránk, olykor elgondolkoztató felhőkkel tarkítva Aszófő felől. Ám a kis kalózainkat nem akármilyen fából faragták, naná, hogy neki is vágtak a kalandnak. Addig szeltük a habokat, amíg csak a felettünk tornyosuló felhők engedték, majd súlycsoportonként kimenekültünk a partra. A legügyesebbek bizony bátran vágattak az igen pöffös szélben, bevállalva olykor a már jól begyakorolt eséseket is. Ám legnagyobb bánatukra a parton már elpróbált trapézolást élesben még nem sikerült kipróbálnunk. Ahhoz kissé egyenletesebb és erősebb szélre lesz szükségünk. Lelkesedésünk azonban továbbra is töretlen, és a nap zárásaként megtekintettük vízközépről a vihar jól látható jeleit is – igazán pazar látvány volt.
Szöveg, fotó: Rozsda
Ötödik nap
Szél Kálmán is szereti a Katamarán Sulit – ez már tény. Az utolsó napra maradt eleve a tematika szerint is a trapézolás elsajátítása a nebulóknak. Hogy-hogy nem, hát pont erre a napra kaptunk kellemes kifújt keleti szelet ajándékba, amit ki is használtunk. Ennek megfelelően a reggeli Luca tornát és úszást követően felszereltük a csipetnyi katamaránokat, és vágtattunk is ki a vízre. Első körben Botival trapézoltak a vállalkozó kedvű nebulók, majd visszatérve a saját párjukhoz, velük is hasítottak a dróton lógva. Külső szemlélőnek is szívderítő látvány volt, de a képek szerint a legényeknek is tetszett a kaland. Ezt követően a vizsgák következtek, gyakorlat, elmélet, illetve csomóismeret tárgyakból. Volt, hogy rezgett a léc, de mire elérkezett az ebéd ideje, mindenki sikeresen tudta le a vizsga izgalmait.
Az ünnepi ebédet követően a szülőké volt a szerep. Délután kettő és négy óra között egy igazán partközeli pályán hajózva mutattuk meg nekik a heti tanultakat, olykor – olykor izgalmas pillanatokat szerezve nekik is. Szerepelt a bemutatóban vízből mentés épp úgy, mint perdülés, fordulás avagy hajó visszaállítása is. A sikeres bemutató után – ahogy az már lenni szokott – a díjkiosztó következett. Minden frissen végzett Katamarán Sulis nebuló az alkalomhoz illő csapat pólóban vette át jól megérdemelt elismeréseit.
Mit is mondhatnék – remek hét volt, büszke vagyok a csemetékre, és be kell vallanom, mi magunk oktatók is nagyon élveztük. Úgy tűnik, végre valami elkezdődött a katamarán utánpótlás területen is.
Szöveg, fotó: Rozsda
