Első nap
Ez a nap is eljött – és bevallom nagyon vártuk. A Katamarán Suliban már hagyomány, hogy amint véget ér a Kékszalag, mi máris az utánpótlásnak szenteljük minden figyelmünket. Ahogy tapasztaltam, a nebulóink legalább akkora várakozással érkeztek az idei első táborunkba, mint mi magunk, oktatók.
A hétvégi időjárás nem sok jóval kecsegtetett, de nem is lennénk mi Team Black Jack versenyzők, ha megrettennénk az alig húsz fokos víztől. Reggel a szokásos alapos Hajógyári Kikötő bemutatást követően először egymással, majd a kis oktató katamaránokkal ismerkedtünk meg. Idén ezt már két nyelven is megtehettük, mert a korábbi német nyelvterületi aktivitásunkat kibővítettük az angol ágra is. Ennek köszönhetően már az USA-ból is vannak tanulóink. Az elméleti áttekintést követően remek ebédet kaptunk Dani és társai jóvoltából a Hajógyári Kikötő étterméből. Mind a gulyás, mind a sajtos tejfölös lángos elnyerte a nemzetközileg is kifinomult ízlésünket. A jóllakott pocakoknak egy kis ping-pong és csocsó segített megnyugodni, majd vízre szálltunk.
Pöffös északi ide, hűs víz oda – nekünk nem számított, száguldottunk a Balaton hullámain. Az első napi kötelező gyakorlatot is letudtuk, nevezetesen mindenkinek be kellett borítani a kishajóját, majd saját erejéből vissza is kellett állítania. Naná, hogy sikerrel teljesítettek a fiatalok a kihívást, melyet a félszeles alap gyakorlatok követtek.
A nap szakmai részébe ennyi fért bele, no és persze az uzsonnával kiegészített értékelés. Banánt és jégkrémet felváltva majszolva beszéltük át a nap tanulságait, és nagy mosoly kíséretében vettünk búcsút – de csak egy estére – a fiataloktól.
Második nap
Nagyon el vagyunk mi kényeztetve – remek csapatunk van, finom falatokat kapunk és hihetetlen kellemes időjárásban van részünk. Nem tagadom, a második nap is fantasztikusra sikeredett. Reggel, ahogy az már a Katamarán Suliban lenni szokott, „Luca tornáztunk” egy keveset a Hajógyári Kikötő fáinak hűs árnyékában, majd időjárás előadás következett. Boti, a Black Jack időjósa megosztotta ismereteinek egy morzsáját a tanoncokkal, akik éberen figyelték minden szavát. A szellemi táplálék után jól esett a pocaktöltés is, ma uzsira szendvicseket kaptunk Dani csapatától. Délelőtt fordulás és perdülés szerepelt a programban, mind elméleti, mind gyakorlati oldalról áttekintettük a témát. A friss szélre jellemző módon ma már akkor is sikerült borulni, amikor nem terveztük, hiszen a katamaránok határait próbálgattuk. Minden elismerésem a kis hajósaiknak, a pöffös szél és a hűs víz ellenére lelkesen száguldoztak egészen az ebéd idejéig. Ma tyúkhúslevest kaptunk, és több kicsi kívánságára bolognai spagetti szerepelt ráadásnak.
Tele hassal nem hajózunk – tarja a mondás, így a szieszta idején társasjáték, csocsó és pingpong is szerepelt a terítéken. A szél ereje nem változott, így lelkesedésünkre alapozva délután előkerültek a trapéz mellények, és először szárazon, majd vízen is átéltük, milyen érzés egy dróton lógva egyensúlyozni a katamarán oldalán. Lassan de biztosan elérkezett a nap vége, ezzel együtt a jégkrém, no és a gyümölccsel kiegészített értékelés ideje. Tanulóinkkal közösen áttekintettük a nap eseményeit, majd nyugovóra tértünk.
Harmadik nap
Szikrázó napsütés, mosolygó gyermeki arcok, melegedő Balaton – mi bajunk lehet. Közkívánatra a szerdai napot úszással kezdtük, hiszen a víz hőmérséklete már lehetővé tette a korai pancsolást. Aki sikerrel tette meg az előírt távot, jutalom ugrálásra tehetett szert a fekete Black Jack motorosból, illetve tekerhetett egy keveset a Hajógyári Kikötő népszerű vízibicaján. A nagy nyüzsi egy jóképű négylábút is kicsalt evezős gazdijával a tópartra, így már nem csak magunkban fürcsiztünk a tóban.
Úszás és „Luca torna” után – naná, hogy az uzsi következett, mára pudingos csigával kedveskedtek nekünk a figyelmes éttermi kollégák. A szél a délelőtti órákban csak lengedezett, így fokozva a testi aktivitást, útra keltünk. Köszönhetően a Bravo Boats támogatásának, idén már két motorossal vigyázzuk a tanulóink életét, és persze megsegítjük a tavi közlekedésünket.
Tihanyi Kalandpark kapott ma szerepet a programban, ráadásul nem is akárhogyan. Két motorossal suhantunk át, majd némi sétát követően a lombok közé vetettük magunkat. A tevékenység nem csak a csapat épülését szolgálta, de jó hatással volt a katamaránon szükséges egyensúlyozó képességekre is, a humorforrását sem feledve. Meghódítottuk az összes pályát, majd Bravo Boats teszt következett a hazafelé vezető úton. A csemeték által is megállapítást nyert, hogy remek kis bárka ez a piros motorcsónak.
Épp ebédre érkeztünk vissza, ma őszibarack leves várt tánk sült csirkecomb és rizibizi társaságában. Talán csak egy nebuló akadt, akibe csak komoly alkudozások árán sikerült beküzdenünk a pipi husit, a többiek, mint a kisangyal befalták a napi adagot. Levezető csocsó és társasjáték oldotta az emésztésből fakadó feszültségeket.
Idénre komoly fejlesztéseket hajtottunk végre a Katamarán Suliban. Két új motoros vigyázza a csemetéket, minden hajón VHF rádió biztosítja a kommunikációt és bőszeles vitorlákkal léptünk tovább a sebességi élmények terén. Nos, ez utóbbiak kerültek ma fel a kis kéttestűekre, a nebulók nagy örömére. A délután ennek megismerésével és kipróbálásával telt, és ahogy a visszajelzésekből következtethetünk, a siker egyértelmű. Késő délutánra értünk vissza a kikötőbe, ahol a gyümölcsök és a jégkrémek társaságában már a szülők vártak ránk. Értékeltünk, leszereltünk, elpakoltunk és mosolyogva hazatértünk.
Negyedik nap
Szép az élet – hiszen vidám csemetékkel szikrázó napsütésben virradt ránk a reggel. A változatosság kedvéért most a reggeli úszással kezdtünk, és csak ezután következett a már méltán népszerű „Luca torna”. Annak ellenére szeretik a csemetéink, hogy olykor a fű is füves, a víz is nedves és, és, és – minden bajuk van, ha tíznél több fekvőtámasz szerepel a listán. Pedig hát ugye a mai elektronikai kütyükkel dúsított életükben fokozott szerepet kell, hogy kapjon a testmozgás.
Mára szalámis szendvicseket kaptunk reggelire friss kiflikben, mely olykor felülírta a müzli fanatikus elképzeléseket is. A nyami után időjárás elemzés várt ránk Boti előadásában, melybe egyre aktívabban tudtak bekapcsolódni a nebulóink. A Vitorlázeum, a Vitorlás étterem tetőterében helyet kapó interaktív vitorlás kiállítás állandó eleme a Katamarán Suli szakmai programjának, melyre ma délelőtt került sor. Ahogy az már felénk lenni szokott, a Bravo Boats támogatásának köszönhetően két motorossal suhantunk át a kiállításra. Naná, hogy közben ismét motoros teszteltünk, volt hogy menet közben, és megesett, hogy a kikötőben. A múzeum ismét magával ragadó programnak bizonyult. Lehetőségünk volt kipróbálni a vihar szimulátort, áttekintettük a Kékszalag történelmi hajóit. Megtanultuk az alapvető csomókat, olykor még oszlopra is sikerült rádobnunk a hurkot, és faragtunk egy csomó papírhajót a kismedencébe.
A haza utat is hasznosan töltöttük, megnéztük a ma kezdődő katamarán bajnokság versenyzőit, a méltán világhíres Kékszalag rekorder Pauger 50 kétárbocos katamaránt és néhány klasszikust is a tó vízen. A Hajógyári Kikötő éttermében már betűtésztás paradicsomlevessel és rakott burgonyával várták a megéhezett katamarános legényeket, ma senkit nem kellett nógatni az étkezésre.
Délutánra megérkezett a várva várt frissülő délnyugati, melyben kiváló bőszeles edzéseket tartottunk a kis kalózainknak. A lelkesedésük időnként bevitte őket a katamarán versenypályára is, ám a versenyzők között megértő magatartásra találtunk. Levezetés jelleggel a vízből mentést, a szélbe állást és a motoroshoz való parkolás leckéit is letudtuk.
Uzsonnára a jégkrém mellé narancs jutott, ami kiváló alapot biztosított a megszokott esti értékeléshez.
Ötödik nap
Fantasztikus egy hét van mögöttünk, de szerencsére a mai napra is jutott meglepetés, és szél is a Katamarán Suliba. Már kora reggel alig fért a csapat a bőrébe, mivel a vizsga és a szülői bemutató is mára maradt. A változatosság – és a meglepi – kedvéért ma reggel „Boti torna” volt a kezdő műsorszám, és mint utólag kiderült, komoly sikerrel. Ezt követte egyből a háromszög pályán történő úszás, ahol is az első jelnél döbbenet lett úrra a nebulóinkon. Felbukkant egy SELLŐ a Balaton hullámai közül. Egyesek szerint emberevő volt, mások szerint a Luca, de volt olyan kicsi palántánk is, aki szerint igazából sellő a Luca csak néha tanít is gyerekeket. Szó mi szó, kiválóan illett a felfújható cápák és karikák közé a fantasztikus színekben pompázó roppant csini sellőnk.
A jól megérdemelt testmozgással járó reggeli meggyes túrós csiga képében köszöntött ránk, most épp bodzás limcsi társaságában. Ebből mindig viszünk magunkkal a vízre is, mindenki a maga kulacsában – kell a folyadékpótlás délelőtt és délután is. Tettünk néhány újabb lépést az időjárás elemzés terén, majd hajófelszerelés vizsga következett. Akadt necces helyzet is, de mire eljött a vízre szállás ideje, mindenki sikeres bemutatót tudhatott maga mögött. Ebéd előtt még belefért néhány kör a Hajógyári öböl selymes vízén, majd habzsolni indultunk.
Nem érzem túlzásnak a jelzőt, mert az alig húsz fős csapatunk, több mint harminc adag rántott husit falt fel a Hajógyári Kikötő kiváló konyhájának termékeiből. Eleve tudtuk, hogy ez fincsi lesz a lencseleves után, na de hogy ekkora sikere lesz, az álmainkban sem szerepelt. Nagyon köszönjük.
A szieszta idejére a szülők is megérkeztek, hiszen a mai nyílt napra sok-sok szeretettel hívtuk meg őket. Kezdetekben a partról, majd a motorosokból testközelből is meggyőződhettek arról, hogy a Katamarán Suliban valós értékteremtés zajlik. Előkerültek a bőszeles vitorlák is, és egyre messzebbre merészkedtünk. Ha pedig már nagyon melegünk támadt, egy rögtönzött borulással rendeztük a hőháztartásunkat a fedélzeten. Igazán jól eső érzés volt látni a szülők örömét, ahogy csemetéik büszkén mutatják meg nekik a héten tanultakat. Ilyenkor érzem úgy, hogy már megérte megalapítani a Katamarán Sulit.
Sajnos egyszer minden remek kaland véget ér, így jártunk mi is az idei első táborunkkal. Kihajóztunk, leszereltünk, majd tanulóinkkal kölcsönösen kiértékeltük az elmúlt egy hét eseményeit. Tanulságos volt, azt mondhatom. A díjkiosztó már a szülők társaságában zajlott, naná, hogy kiváló hangulatban.
Igazán hálás vagyok mind a szülőknek, mint a nebulóinknak az elmúlt egy hét élményeiért.
Szöveg, fotó: Rozsda
