Katamarán Suli Július 17-21 második nap

Kedd, a hangulat és a hőmérséklet emelkedik, – nincs mese, vitorla felületet növelünk és persze a Balatonba menekülünk.

Nem tévedtek nagyot az időjósok, mikor erre a hétre nyári kánikulát prognosztizáltak. A hétfői kellemes hűs időjárást mára igazi forró nyár követte. Nem volt mit tenni, már a Hajni vezette reggeli tornát is a strandon tartottuk, hogy az esetlegesen megizzadt csemete testeket azonnal a Balaton hulláma frissíthessék fel. Ez bizony így is történt. Sőt, a vízpartra szállított felfújható állatoknak köszönhetően kivételesen a rendeltetésének megfelelően használtuk a nemrég átadásra került remek homokos strandszakaszt. Öröm nézni, ahogy korra és nemre való tekintet nélkül birkóznak nebulóink a cápa testén.

Persze minden jó véget ér egyszer, így a reggeli fürdésre szánt idő is hamar elrepült, így tízóraizni indultunk. A mai rántotta ugyan időben érkezett, de most valamiért nem lett a legnépszerűbb falatunk.  A limcsi azonban ismét remek volt, és a melegre való tekintettel a Katamarán Suli  vizes kulacsai is szépen ürültek.

A gyenge déli meleg szellő vitorlázásra csábított, ám a sebességünket fokozandó a harmadik vitorlát is felszereltük az arra érdemes egységekre. Vitorlázás közben frissítő jelleggel borulási gyakorlatokkal tettük izgalmasabbé a délelőtti programot. Ez nem csak remek szórakozás, de hasznos felkészülés arra az esetre is, ha netán erősebb szél lenne a héten és spontán sikerülne megborítani a kis katamaránokat. Arról ugye nem is beszélve, hogy a gyakorlati vizsgánk egyik pontja a hajó visszaállításának bemutatása. Nos, ez a mai napon kipipálásra került.

A kis fekete genakkereket az ügyesebbek használták is, melynek révén az amúgy sem lassú kis katamaránok a gyenge szélben újabb sebesség tartalékokat tudnak kicsiholni az öböl lehetőségeiből. Sajnos mára is jutott klasszikus tréfa az időjárástól, a legfrissebb szellő akkor érkezzett, amikor már ebédelni indultunk.

Ez van. A menü mára zöldséglevesből állt, hozzá rakott krumpli tartozott, melyet zömében szépen el is fogyasztottunk. A legkisebbek olykor csak a husit piszkálták ki a komoly méretű adagból, de legalább nem csak levest és nasit ettek. A nagy melegre való tekintettel árnyákos játékok következtek. A sláger továbbra is a pingpong, így az ütő készletet is bővítettük. Ám a csocsó is ott van a kedvencek között, illetve a legkisebbek csomagjából ma színes pörgennyűk és furcsa szemű szörnyes társasjátékok is előkerültek, – Léna nagy örömére.

Délután ismét felszereltünk, és a bíztatóan csábító déli szélben kilopakodtunk. Haladni sajnos a bőszeles vitorlák ellenére sem sokat tudtunk, mert egy kis idő után a déli leállt, és a tó kisimult. Ám nem is mi lennénk, ha nem vetettük volna azonnal magunkat a hűs habokba. Akadt, aki mindezt ismét hajóval együtt tette, és persze egyesek hajó nélkül is fürcsiztek eleget. Léna lasztit is vitt a vízre, így kiváló csapatos játékban is volt részünk értékes pontokért. Pancsolás után az időjárás is kegyet gyakorolt, és küldött számunkra némi keleti szelet. Ilyen esetekben nagyon kifizetődik a többtestű vitorlázás, mert a pici szellőben is újra vitorlázni tudtunk.

Uzsonnára érkezett a gyerek pocakok fénypontja, a tejberizs. Úgy tűnik, ezzel sikerrel lehet elfeledtetni a reggeli rántotta nem túl szívderítő élményeit – soha rosszabb dolog ne történjen velünk. Uzsi után persze értékeltünk is, mindig hasznos tudni, mi volt a kedvencük a napi programból a srácoknak, és mi az, amin változtatni szeretnének.

Szöveg: Rozsda

Foto: Hajni, Léna, Rozsda