A ma reggel nyolcas érkezés után sok kéz lendült a magasba, akik mind kifejezetten szerettek volna reggeli tornázni, így ennek a kérésnek eleget téve Lucáék kreatív átmozgató feladataival nyitottuk a napot.
A péntek délelőtt általában vidáman telik a Katamarán Suliban: a vitorlázó csapatok kiválasztása már kívánságműsor (bár a mai nagy szélben a biztonság is elsődleges volt). Az oktatók és nebulók által megszavazott felállásban vízre szálltunk és tovább gyakoroltuk a korábbiakban megtanultakat: túráztunk egyet Kenese magasságáig, gyakoroltuk a cirkálást és a motoroshoz állást egy „Kopi-Beni pacsi” gyakorlattal, majd belefért a délelőttbe egy pályaverseny is: a 16-os Topázok mezőnyében egy remek rajttal a lányok hajója aratott győzelmet, gratulálunk Laurának, Olíviának és Zorkának. A 12-esek között pedig ma egy nagyon ügyes versenyzéssel Zsombi és Peti hajója ért elsőként célba. Az ő jutalmuk a jól megérdemelt Pilóta keksz volt – nem meglepő ez felénk.
Ebéd után nem sokat pihentünk, jó szél és a szülők vizsgázó szemei által kísérve szálltunk vízre, hogy megmutathassuk, mit is tanultunk, miben fejlődtünk a héten. Az átöltözés, elpakolás után pedig tartottunk egy díjkiosztót, ahol mindenki megkapta a kék Katamarán Suli pólót, a saját szintjének megfelelő oklevelet, hiszen – mint ez már ismert- a Katamarán Suli egy, a Magyar Vitorlás Szövetség által akkreditált vitorlásiskola.
Minden héten kiosztásra kerül az „önmagához képest legtöbbet fejlődő nebuló” díj is, melyet ezen a héten Gréti kapott, az oktatók egyöntetű véleménye alapján jól megérdemelten.
Végül ejtsünk néhány szót a heti csapatról: Rozsda, Lili és Kati rutinos táboroztatók, mindegyikük tarsolyában lapul egy-egy jó tanács vagy ötlet, a héten szükség is volt mindegyikre…
Köszönet Kopinak, hogy szakértelmével hozzájárult a hét sikeréhez és a fegyelmezésben nyújtott segítségéért; Szabinak az értékes segítségéért a szállításban ; Beninek, hogy önként vállalva és profin segítette a vízre szállást; Marcinak a rutinért és lelkesedésért, amivel dolgozott; Lucának, hogy mindig megtalálta, mi a fontos feladat ; kicsi Lucának, hogy a nagy szélben segített a kis katamaránok biztonságos közlekedésében; Ágónak, hogy sokkal több munkát vállalt, mint kötelező lett volna és Bettinek, aki olyan profin pakolta be a mosogatógépet, ahogy még egyikünknek sem sikerült.
És persze nem utolsó sorban hatalmas köszönet a szülőknek, hogy (újra) ránk bízták a gyermekeket erre a hétre!
Találkozunk legközelebb!
Kép és szöveg: Nyerges tanárnő
