Mindig öröm látni a visszatérő csemetéket, ám ez most különösen kedves élmény volt nekünk. Erre a hétre olyan haladó csoport jött össze, akik mind a Katamarán Suliban szerezték meg a jártasságot. Remek érzés volt újra találkozni velük, és realizálni, hogy ismét csak bölcsebbek lettünk egy évvel. A kánikulai hétfőn azonban más is történt velünk, nem is kevés.
Első nap révén, a délelőtt jelentős része az ismerkedéssel telt el. Áttekintettük a napi feladatokat, bemutatkoztunk egymásnak, felidéztük a korábbi közös emlékeket és aktiváltuk a hajóparkot. Érdekes módon úgy alakult a heti tábor tudásszintje, hogy minden típuson játszunk. Mivel igyekezni szoktunk a nebulók méretéhez illő bárkát választani, így ma a Topaz 12, Nacra 15, Topaz 16, Nacra 17 és Nacra20 is szerepet kapott. Öröm volt látni, hogy a velünk felnőtt tanítványaink milyen szépen szerelik a már nagyobb katamaránokat is.
Ezt követően vissza menekültünk a klímával felszerelt oktatótérbe és a megfelelő biztonsági felszereléseket is kiválasztottunk. Meleg ide vagy oda, a mentőmellény, a lycra mellény, a trapéz és a bukósisak nélkülözhetetlen kelléke a Katamarán Sulinak. Mire végeztünk elérkezett az étkezés ideje is. Az Alsóörs Marina remek szakácsai ma tavaszi húslevessel vártak minket, amit tejszínes csirke követett rizs és kukorica körettel. Az ebédet követően a döbbenetes nagy melegre való tekintettel árnyékos szieszta volt a program.
Délutánra katalógus időnk lett. Hajni 50 faktoros védelmi intézkedéseit követően Lovi vízre vezényelte a díszes társaságot. A délnyugati friss, ám de kellemesen meleg szellőben a teljes flottával kihajóztunk és belőttük a heti tudásszintet. Bemelegítésnek félszeles pálya fogadta a lelkes mini katamarános csapatot, majd fordulások és perdülések finomítása következett. Mikor már ezzel is rendben voltunk, jöhetett a nyújtott virsli pálya, amin már a bőszeles vitorlák is szerephez jutottak. A szél annyira befrissült, hogy a végére hosszú menetek is elfértek a mai vízi programba.
Ennek is köszönhetően derekas késéssel értünk partot. örömmel szemléltük, hogy csak minimális unszolás kellett ahhoz, hogy az egységek kisegítsék egymást a vízből. Persze közben a csibészségek is terítékre kerültek, sem tanítvány, sem oktató nem maradt szárazon. Sőt, még egy édesapa is fürdött a csemetéknek – és némi oktatói háttér támogatásnak – köszönhetően. A leszerelés közben befaltuk a mai uzsonnákat, majd jó szokásunk szerint értékeltük a napot.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Aradi Hajni, Rozsda
