Kánikula, Balaton, csapatépítés és a hattyú, mint izgalmas „dolog” felfedezése tette változatossá a mai napunkat.
Már kora reggel érezhető volt, hogy a mai időjárás előrejelzés nem viccelt – kánikula várt ránk ezerrel. Hajni az árnyékban, lazító, nyújtó és kímélő „kismama tornával” ébresztette a Katamarán Suli nebulóit, amit a hatás fokozása érdekében fürdéssel fejelt meg. Bejött, a srácok mentálisan is megérkezett hozzánk.
Genetikai optimizmusunktól vezérelve felszereltük a hajókat, ám mivel levél sem rezdült behúzódtunk a klimatizált oktató terembe. Áttekintettük az alap csomókat és tudásszintektől függően hátratett kézzel is megkötöttük őket, akár másodpercek alatt. Na ez már valami J Ezt követően kielemeztük az előző napi képeket, illetve megcsócsáltuk a Nacra 17 RIÓ érem futam eseményeit. Ez az igen hasznos és tanulságos program épp, hogy véget ért ebédidőre, így átsiettünk az Alsóörs Marinába. A mai menü húslevessel kezdődött, ami igen ízletesre sikerült. Ám a filézett halacska néhány érzékeny tanítványuk tetszését nem nyerte el, pedig fincsi volt.
A délutáni szieszta vegyes programmal telt az árnyékban, amit a Balaton lágy vízén folytattunk. A mai körülmények kiváló lehetősége biztosítottak 12 és 16 lábas katamarán borulás/visszaállítás feladatok teljesítésére, így aki még nem állította fejre a bárkáját eddig, az most megtette. Izgalmas volt látni, hogy az eddig együtt vitorlázó párosok hol a felborulást tudták igen nehézkesen megejteni, hol pedig a visszaállítás okozott komoly kihívásokat. Pedig az ökölszabály, hogy a hajózó személyzetnek önerőből képesnek kell lennie visszaállítani a kis katamaránt.
A munka mellett persze bőven elfért a szórakozás – nem is Katamarán Suli az olyan, ahol nem kerülnek elő minden nap a felfújható színes és szórakoztató állatok. Korra, nemre és méretre való tekintet nélkül meglovagoltuk a levegővel töltött fenevadakat. Külföldről érkezett tanítványaik azonban talán még a gumiállatok viselkedésénél is nagyobb meglepetés okoztak nekünk. Kiderül ugyanis, hogy feléjük az óceán sem hínárt nem tartalmaz, sem olyan nagy fehér mozgó dolgot, amit mi hattyúnak nevezünk. Ennek köszönhetően szép csendesen összegyűjtöttünk velük egy csokor zöld hínár kupacot, és kísérletet tettünk egy hattyú testközeli szemléjére. Ez utóbbi fél méter távolságban véget ért, de talán ezt egyik fél sem bánta.
A kánikulai nap végére tetemes mennyiségű víz fogyott el, alma banán és müzli társaságában a Katamarán Suli résztvevők legnagyobb elégedettségére. Jól jön a nagy hűtő ilyenkor. Ahogy az már felénk lenni szokott, a nap végén értékeltük az eseményeket majd érzékeny búcsút követően nyugovóra tértünk.
Szöveg: Rozsda
Fotó: Aradi Hajni, Rozsda
